Okostelefon-erdő, kihalt reptér és nádas közönség – Átalakíthatja a járványhelyzet a divatbemutatókat?
Azt hiszem, az én koromban még nem szokás nosztalgiázni, viszont a jelenlegi helyzet erre is alkalmat teremtett. Több hónapnyi bezártság után arra vágytam, hogy egy kicsit valahol máshol lehessek. Akkor is, ha csak a képzeletben utazgathatok. Az olvasást későbbre tartogattam, így eszembe jutott, hogy megnézem a 2021/22 ősz-tél kollekciókat felvonultató divatbemutatókat. Ekkor kapott el a nosztalgikus hangulat. Mégis miért? Mert újra elgondolkodtam azon, milyen lehet modellként betekinteni a kulisszák mögé. Nem rivaldafényre és pénzre vágytam, hanem arra, hogy viselhessem a designer ruhákat. És arra is kíváncsi voltam, milyen különleges érzés lehet egy ilyen atmoszférában dolgozni. Bevallom, engem is meglepett, hogy ismét eszembe jutott ez a gondolat, mert egy ideje már nem találtam annyira vonzónak a divatbemutatók világát. Tinédzserként sokat ábrándoztam erről, de egyre inkább taszított az, amit láttam.
Elszomorított, hogy a kifutó egy okostelefon-erdővé vált és a front row közönsége nem a modelleket, hanem a telefonjuk képernyőjét bámulta. Hiszen természetesen mindenki az elsők között akart posztolni a show-ról vagy élőben közvetített valamelyik közösségi média platformon. A print és online magazinok is óriási hangsúlyt helyeztek a vendégek és a modellek viseletére. Olyannyira, hogy sokszor a street style fotókból készültek a trendriportok. Egy ideig izgalmasnak találtam, de egyre egyre inkább elveszett az az érték, amelyet a divatbemutató képviselt. A tervezők gyakorlatilag nem tudtak mit kitalálni, hogy ők és az alkotásaik legyenek a középpontban. Annak ellenére, hogy az összes mobil és kamera őket vette, az a groteszk érzése támadt az embernek, hogy teljesen figyelmen kívül maradnak. Néhány másodperces slow motion videó, egy rövid live streaming, egy gyors finálé, pár kattintás. És kész, ennyivel méltatták több hónap kemény munka gyümölcsét. Az értékes alkotások suhanó árnyakként jelentek meg a digitális térben.
Éppen ezért szembeötlő, hogy mekkora a különbség, mennyivel kreatívabb megoldásokkal álltak elő a divatházak a legutóbbi - járványhelyzet alatt megrendezett - divatheteken. Mivel nem kellett a díszbe öltözött tömeget leültetni, így a forgalom nélkül maradt épületek lenyűgöző látványt nyújtottak, olykor extrém helyszínekként szolgáltak. Olivier Rousteing a Balmain show-t a párizsi Charles de Gaulle repülőtéren tartotta meg, ahol egy Air France 777 gép szárnyain nyitották meg a modellek a bemutatót.
Miuccia Prada mesés anyag- és színkombinációkkal kápráztatta el a közönséget, amelyek szépségét a színes, különleges textilekkel borított dobozok még inkább kiemelték.
A Chanel kreatív igazgatója, Virginie Viard a Chez Castel night clubban rendezte meg a bemutatót. A helyszínválasztással azokra az időkre emlékezett, amelyekről Karl Lagerfeld mesélt neki: a hetvenes években a modelleknek egyedül kellett felöltözniük a párizsi étteremben mielőtt a közönség elé léptek.
A Louis Vuitton show-nak a Louvre Denon-szárnya adott otthont, ahol az ókori görög, római és etruszk szobrok között sétálgattak a modellek a Daft Punk Around the World dalára.
A Valentino legújabb kollekciója a milánói Piccolo Teatro színpadán kelt életre. Ez a divatbemutató nem tartozott a kedvenceim közé, mert egy kicsit kreatívabb kivitelezésre számítottam. De hozzátenném, hogy amióta Pierpaolo Piccioli a vezető tervező, egyszerűen lélegzetelállító alkotások születnek.
Általánosságban azt mondanám, hogy a bemutatókat élettel teli légkör, kreativitás, fantasztikus vágások és bámulatos képi világ jellemezte. Ezek olykor az egyszerűséggel párosultak, amely egyszerre teremtett megrázó és gyönyörű légkört. Mert ebben a furcsa világban összeszorul az ember szíve az üres színházak, a kihalt repterek és múzeumok látványától. Rám tört egy különös, kettős érzés, hiszen annyira szürreális volt az egész élmény. Sosem gondoltam, hogy egy ilyen szomorú és kilátástalannak tűnő helyzetbe kerülök, közben mégis tátott szájjal nézem a bemutatókat és repesek az örömtől, hogy Raisa Vanessa bemutatóján a front row „közönségét” egy tóparti nádas adja.
Szerző: Jakab Tímea Diána
Kiemelt kép: Prada
