Billie döntése – Gondolatok a choice feminizmusról és a male gaze-ről

Bíbor selyem, mézszőke loknik, latex harisnya és a lookot megkoronázó, a női test domborulatait kihangsúlyozó fűző. Az egyetlen meglepő fordulat a klasszikus, (túl) jól ismert női ábrázolásmódban csupán annyi, hogy a képekről nem egy múlt századi hollywoodi színésznő, hanem a modern zeneipar egyik legnagyobb alkotója és a Z generáció ikonja, Billie Eilish néz vissza ránk. Az a fiatal, aki a karrierje kezdete óta frissítő ellenpontja a popszakmában uralkodó túlszexualizált és tárgyiasított nőideálnak. Az az előadó, aki többször is felszólalt a nők vállára pakolt irreális társadalmi elvárásokkal szemben.

„Nem akarom, hogy mindent tudjanak rólam. Pontosan ezért hordok bő ruhákat, így senkinek sem lehet véleménye (a testemről), mert nem látják mi van a ruha alatt” – nyilatkozta néhány évvel ezelőtt Eilish. A kétségkívül egyedi ízlésvilággal rendelkező Eilish karrierje elstartolása óta rejtegette testét, oversized ruhákba burkolózott egészen a brit Vogue júniusi kiadásának bemutatásáig.

Forrás: Harley Weir (Vogue, March 2020), Ethan James Green (Vogue, March 2020)

Az ikonikus bő fazonú ruhadarabok lehullottak és az énekesnő legújabb képein többet mutat magából, mint korábban bármikor. Ezzel szembefordul a róla kialakult képpel, és a klasszikus női szépséget testesíti meg – a saját koncepciója alapján. Billie Eilish és a Dena Giannini által vezetett kreatív csapat megalkotta azt az érzéki, mályvaszínbe burkolt fotósorozatot a brit Vogue számára, amely néhány óra alatt bejárta a világsajtót. A képek az 1920-as évek pin-up esztétikáját keltik életre olyan divatmárkák segítségével, mint a Valentino, az Alexander McQueen, a Burberry, az Andreas Kronthaler for Vivienne Westwood, a Balmain, az Atsuko Kudo és a Dolce & Gabbana.

A címlap apropóján, de attól némileg eltávolodva, tágabb perspektívában érdemes néhány fogalmat átgondolni. Szeretném kiemelni, hogy a hangsúly nem az egyénen van, nem Billie döntésein moralizálok. Nem arról van szó, hogy valaki ne érezhetné magát szexinek a klasszikus női szépséget megtestesítő öltözékben, pózokban. Sokkal érdekesebb az a kérdés, miért gondoljuk, hogy nőként akkor jön el az empowering felszabadító pillanata, amikor birtokba vesszük a női szexualitást azzal, hogy ráerősítünk az alapvetően férfi vágy által formált nőiségre. A túlszexualizált, a sokak által botrányosnak tartott öltözködés, viselkedés jelentené a szexuálisan autonóm nő ünneplését? A modell és politikai aktivista Emily Ratajkowski is önreflexíven vizsgálta a vele kapcsolatos megítélést, amely szerint a patriarchális társadalmi berendezkedés kezére játszik azzal, hogy erősíti a klasszikus női test (irreális) ideálját. Ráadásul a saját érzéki megjelenéséből képes haszonra szert tenni ebben a rendszerben.

Felmerülhet bennünk a kérdés: még mindig nem szakadtunk el attól, hogy a férfi szemüvegen (male gaze) keresztül fogalmazzuk meg a nőiséget? Változtat ezen valamit, ha ez saját döntésként van újradefiniálva és prezentálva?

Forrás: Vogue

Mondanom sem kell, hogy mindannyian hozunk olyan döntéseket a saját életünkben – az öltözködés és a divat terén is –, amelyek összhangban vannak a kapitalista patriarchális berendezkedés által sugallt elvárásokkal. Gyakorlatilag lehetetlen szétszálazni, hogy hol érnek véget a saját belső vágyaink, a stílusérzékünk, illetve hol kezdődnek a marketingen és a popkultúrán keresztül a tudatalattinkba bekúszó idealizált elvárások. A férfiközpontú társadalmi közegben – ahol az ideális női szépséget évszázadokon keresztül a férfiak formálták – sokan megkérdőjelezik egy olyan képsorozat felszabadító jellegét, amelyben a male gaze által vonzónak titulált tinédzser szerepel. Az a fiatal, aki eddig úgy érezte, nem elég kívánatos a korábban látott túlméretezett ruhadarabokban. 

„Ez (a fotósorozat) a nőiség, a női alak és az erős, könnyed érzékiség ünnepléséről szólt” – mondta Eilish. Lényegében a patriarchális szépségstandardok megéljenzéséről, hiszen bármennyire is sok a pozitív változás a nőket érintő ügyekben, a mélyen beivódott társadalmi elvárások szerint a fűző és a harisnyatartó szexi. A felelevenített pin-up esztétika 1920-as, '40-es években indult hódító útjára, magába olvasztva a burleszk érzéki és csábító hangulatú világát és a klasszikus hollywoodi glamourt. A stílusirányzat neve pedig magáért beszél: a pin-up lányok képeit a magazinokból tépték ki és a műhelyek, a katonai táborhelyek falaira tűzték, amely nyilvánvalóan felpörgette az eladásokat.

Billie Eilish az amerikai Vogue 2020 márciusi számának címlapján és a brit Vogue 2021 júniusi borítóján (forrás: Vogue)

Ez a 21. század fogyasztói kultúrájában sincs másképp. A női test ma is elad. Minél több a fedetlen bőrfelület, annál nagyobb mértékben. Legyen szó a digitalizálódó világban teret veszítő print magazinról, egy popsztár legújabb albumáról vagy éppen a divattörténelem egyik legellentmondásosabb darabjáról, a fűzőről. A ruhadarab a nő(i test) elnyomásának szimbólumává vált, látványos elhagyása ikonikus pillanat volt a női emancipáció történetében. Most a szüfrazsett mozgalmak hazájából, a brit Vogue címlapjáról köszön vissza a fűző, mégpedig egy olyan popsztár derekáról, aki a korunk piedesztálra emelt idolja. Bár nem gondoltuk volna, de nagyon úgy tűnik, hogy a fűző igazi nagy visszatérője lehet a divattrendeknek, amelynek a Netflix nagysikerű sorozata, a Bridgerton család már előkészítette a terepet. A Vogue természetesen elő is rukkolt egy kedves kis fűző-összeállítással, hogy megkönnyítse a választást.

Forrás: Vogue

„Ha a body positivity támogatója vagy, akkor miért veszel fel fűzőt? Miért nem mutatod inkább a valódi testedet? Nos, erre én azt mondom, hogy bármit megtehetek, amit csak akarok” – mondta Eilish az interjúban.

Minden döntés testpozitív, feminista – és még sorolhatnánk – azért, mert egy nő szájából hangzik el, sugallja a fent idézett mondat. Tipikus példája az individualista megközelítésnek, amely ünnepli a döntés szabadságát, azonban nem veszi figyelembe, hogy senki sem él társadalmi vákumban. Vagyis minden egyéni döntés valamilyen kontextusban születik. Továbbá az is egyértelmű, hogy nem minden női tett járul hozzá a nők helyzetének rendszerszintű előremozdításához. Ezzel együtt nem is kell, hogy minden megnyilvánulásnak a társadalmi jelentőségű változás legyen a célja. Sőt, ami az ismert embereket illeti, felmerül a kérdés, hogy minden egyes döntésüket – jelen esetben, egy szőkére festett hajat és body-s címlapot – feltétlenül meg kell-e ideologizálni?

Manapság a női test olyannyira át van politizálva, árgus szemekkel kielemezve, hogy akár sok, akár kevés textil fedi, mindenképpen a közbeszéd tárgyává válik. Billie Eilish azonban rámutatott egy nagyon fontos dologra: „akár megmutatod a tested, akár nem, a döntésed miatt nem kellene kevésbé tisztelniük.”

Szerző: G. Bonifert Rita
Kiemelt kép: Vogue
Forrás: Vogue, Vogue és Vogue

Previous
Previous

Digitális identitásunk totemei — Keresztes Zsófia az 59. Velencei Biennálén

Next
Next

Biomimicry Fantasies – az AUROBOROS divatházról