Digitális identitásunk totemei — Keresztes Zsófia az 59. Velencei Biennálén
Keresztes Zsófia az egyik legígéretesebb fiatal kelet-közép-európai művész — témaválasztásai aktuálisak, vizualitása pedig friss és karakteres. Ezt bizonyítja az is, hogy az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálén, Zsikla Mónika kurátorral közösen tervezett „Az álmok után: merek dacolni a károkkal” című kiállítását láthatjuk majd a magyar pavilonban.
Zsófia tanulmányait kerámia szakon kezdte, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen festő képzésén diplomázott. A vászon sík felületéről mégis mindig túlnyúltak alkotásai, jelenlegi szobrai pedig már polisztirolból készülnek. Az alapanyagot ösztönösen alakítja, így spontán alakul ki a fluid, organikus formavilág. Az amorf lényeket mozaikkal borítja be, fényességük és plasztikusságuk erősíti a belső szervekkel való hasonlóságot — a síkszerű látványt viszont megtöri a mozaik vonalhálója, ezzel az érzéki forma átkerül egy torzított, pixeles virtuális világba. A szürreális, elfolyó szervek, testek és lények olyan aktuális társadalmi jelenségekre reflektálnak, mint a digitális és a valós identitásunk kapcsolata, annak információ és fogyasztás éhsége, illetve a fennmaradásra való törekvése. A valósból és virtuálisból kialakult hibrid lények kézzel fogható reprezentációi a 21. század társadalmának.
Magyarországon az Art + Text Budapest galériában, a Rieder Gábor által szervezett kiállítás alkalmával keltette fel a szakma figyelmét, majd 2017-ben, Esterházy Művészeti Díjjal ismerték el munkásságát. Az Art Quarter Budapest ad helyet műtermének, de nemzetközi karrierjét az sem hátráltatja, hogy Budapesten él és alkot — jelenleg a bécsi Gianni Manhattan galériával dolgozik együtt.
Az elmúlt egy év bezártságában még inkább fókuszba került az online- és az offline-én kapcsolata, ezért is nagyon időszerű Zsófia Velencei Biennálén való szereplése. Az eseményt a pandémia miatt elhalasztották, 2022. április 23. és november 27. között kerül megrendezésre. A magyar művészt a Ludwig Múzeum által meghirdetett pályázat alapján választották ki (a pályázati anyagok itt megtekinthetők).
A kiállítás koncepciójának alapját a hedgehog’s dilemma adta, miszerint az emberek folyamatosan keresik mások közelségét — ám ez minél inkább megvalósul, kiszolgáltatottságuk miatt kölcsönösen megsebzik egymást. A társas közeledések egyre inkább a virtuális térre szorulnak, az egymástól való elzártság pedig még inkább negatív irányba tereli ezeket a folyamatokat.
A tervezésben a másik meghatározó inspirációt Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének egy mozzanata jelentette: a mű hőse a ravennai mozaikok által felidézi gyermekkorát, és ráeszmél a társadalmi és kulturális adottságok, illetve a múlt maradványainak identitásképző szerepére. Ezt a felismerést az első térben installálásra kerülő „oltár” érzékelteti, amely a jelenkor totemeként megkérdőjelezi, kiszabadulhat-e az ember valaha az önmaga és a digitalizáció által teremtett börtönből?
„Az álmok után: merek dacolni a károkkal” a digitalizáció nyomására kialakított személyiségekkel foglalkozik, és az ebből fakadó ambivalens érzelmeket, a folyamatos szorongást mutatja be. Ezek egy olyan globális társadalmi problémát jelentenek, amelyhez a legtöbbünknek van kapcsolódási pontja. Így Keresztes Zsófia és Zsikla Mónika terve valószínűleg könnyen megszólíthat egy szélesebb közönséget is.
Szerző: Sterczer Antónia
Forrás: Secondary Archive, Artsy, We Love Budapest, Ludwig Múzeum
Kiemelt kép: Ludwig Múzeum
