„Az a célom, hogy a munkáimmal kérdéseket vessek fel” – interjú Kiss Balázs ékszertervezővel
A Budapest Design Week keretein belül a Terike from Budapest egy interjúsorozattal készült, amelyen keresztül az érdeklődők azokat a fiatal tervezőket ismerhetik meg közelebbről, akik magas designértéket reprezentálnak és a magyar minőségi design méltó képviselőiként a jövőben a nemzetközi színtéren is tovább vihetik hazánk jó hírét. Elsőként Kiss Balázs ékszertervező mutatkozik.
Kiss Balázs a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tárgyalkotó képzésén tanul, ahol az első év elvégzése után passziváltatta a tanulmányait. Eredetileg azt tervezte, hogy idén az Erasmus programban résztvevője lesz, Izraelbe és Dániába szeretett volna utazni. Végül a koronavírus-világjárvány felülírta a terveit, de így sem unatkozott a pandémia alatt. Márciusban a milánói divathét digitális programjában, Szegedi Kata bemutatóján debütáltak ékszerei. Augusztusban pedig saját weboldalát is elindította. A fiatal tervezővel különleges munkáiról, illetve a digitalizáció hatásáról is beszélgettünk.
Laikus szemmel is jól látható, hogy szívesen kísérletezel különleges formákkal, struktúrákkal. Mi inspirál a tervezési munkafolyamat alatt?
Projektenként elég változó, hogy miből merítek inspirációt. Elég sokszor dolgozom algoritmusokkal, szinte mindig digitálisan hozom létre a tárgyakat és/vagy a koncepciót. Régóta kísérletezem azzal, hogy digitálisan hozok létre hullámfelületeket. Gyakorlatilag egy vízszimulációt készítek és ezeket tükrözöm rá különböző felületekre. Ezeket a hullámfelületeket – amelyek úgy néznek ki, mint egy morajló óceán – helyezem rá objektumokra, és ettől alakul ki a bonyolult formaviláguk, sajátos esztétikájuk. Abban a projektben, amelyet Szegedi Katával közösen mutattunk be a Milan Fashion Week digitális programjában, először megszületett a koncepció, csak utána jöttek létre a tárgyak. Az eddigi munkáim is hasonló módon készültek, általában először a folyamatot találom ki.
Az ékszerek másik sajátossága, hogy általában olyan struktúrákat hozok létre, amiket a klasszikus eszközökkel nem lehetne. Szerintem a természet összetettségét remekül lehet reprodukálni algoritmusokkal. Egy növény, egy állat, egy csontváz felépítése bonyolult, ezért digitális eszközökkel lehet a legautentikusabban szimulálni. A célom, hogy olyan formákat hozzak létre, amelyek valamilyen szinten ismerősek a természetből, közben mégis újat mutatnak. Valami olyat, amivel nem találkozunk a mindennapokban. A legjobban talán így tudnám összefoglalni, mi az, ami inspirál.
A digitalizáció eddig is fontos szerepet kapott az életünkbe, de a pandémia alatt még inkább az előtérbe került. Mit gondolsz, ennek mi lehet az oka? Egyszerűen már nem lehet kizárni, mert annyira beépült a mindennapokba vagy azért vált ennyire elterjedtté, mert új lehetőségeket kínál? Mi okozta a digitális művészet, a digitális alkotás térnyerését?
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nekem is gyakran megváltozik az álláspontom. Sokszor azt gondolom, a digitális modellező program létrejötte csak egy újabb eszközök a számtalan más lehetőség között. Amióta az emberek eszközhasználatba kezdtek, mindig megjelentek újdonságok. Léteztek nagyobb, egyre gyorsuló korszakok: például az ipari forradalom idején a gőzgép feltalálása teljesen átalakította a gyártást, illetve a művészetet is. Rengeteg olyan alkotást hoztak létre, amely erre reflektált. Elég az Arts & Crafts mozgalomra gondolni. Vagy amikor megjelent az öntészet, teljesen átalakult számos szakma, és a művészet is. Hiszen létrejött egy olyan eszköz, amivel lehetőség nyílt a reprodukcióra. Ugyanez igaz a fényképezőgépek térnyerésére is – egy teljesen új médiumnak számított, ami sok dolgot átalakított.
A digitalizáció annyiban érdekes, hogy amióta elterjedtté vált és egyre több helyen használják, gyökeresen változtatta meg az életünket. Olyan mértékben, amelyre korábban nem volt példa. Hálózatok és algoritmusok vesznek minket körül. A számítógép már nemcsak egy eszköz, hanem egy alkotótárs. Az igazán nagy projekteken dolgozó digitális művészek nem a klasszikus értelemben vett eszközként tekintenek a gépekre, inkább úgy, mint egy partnerre, akivel együtt dolgoznak. Azt hiszem, sokan nem okvetlenül félnek attól, hogy az innovatív újítások miatt megváltozik, végleg megszűnik a munkájuk. Ez ugyanilyen nagy hatással lehet a különböző művészeti ágakra is.
De ezzel párhuzamosan sokszor gondolom azt is, hogy a digitalizáció a kézműves szakmák és a művészet megerősítésére is alkalmas. Az elmúlt pár évben nagyon felkapottá vált a kézművesség, sokan vásárolnak kisebb alkotóktól, keramikusoktól, textilművészektől vagy ékszertervezőktől. Én egyébként nem szoktam magamat ötvösnek vagy ékszerésznek hívni. Édesapám, illetve sok ismerősöm is ötvösként dolgozik, így jól tudom, mit takar ez a szakma. Amit én csinálok, az ettől különbözik. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen csak más.
Ha már a kézművességet említetted. Érdekes, hogy pont akkor vágyunk a régiségekre, illetve a régi korokat idéző tárgyakra, amikor egyre több innovatív újítás jelenik meg a világon. Ahogyan az is, hogy a kézművesség ilyen erősen képviselteti magát a digitalizáció korszakában. Mintha egyfajta ellenforradalom lenne. Szerinted ez az egyensúly fenn tud, fenn fog maradni vagy minden eltolódik a digitalizáció irányába?
Szerintem hosszú távon minden el fog tolódni a digitális irányba. Ha megnézzük, ma milyen trendek jellemzőek a világban – például, hogy a Facebook alkalmazottainak 40 százaléka virtuális valóságon alapuló projekteken dolgozik –, akkor elég egyértelmű, hogy milyen úton haladunk. Abban viszont egyetértek feled, hogy érzékelhető egy ellenforradalom. Számomra éppen az az izgalmas, hogy milyen kapcsolat áll fenn a kettő között. Ez a téma foglalkoztat. Érdekel, milyen hatással van az emberi lényekre, a működésünkre, a társadalomra a digitalizáció. Nem tudok benne állást foglalni. Lehetetlen egyértelműen jó vagy rossz jelzővel illetni – erre nincs is szükség. Éppen az a célom, hogy a munkáimmal kérdéseket vessek fel, az emberek elgondolkodjanak a hatásukra.
Ha jól értem, továbbra is hasonlóan karakterisztikus kiegészítőkre számíthatunk tőled. De milyen terveid vannak még a jövőre nézve?
Igen, de rengeteg új ötletem is van. Az ékszerkészítés terén különböző technológiákkal kísérletezem: 3D nyomtatott anyagokkal és alumíniummal is szívesen dolgoznék a jövőben. Másrészt konceptuális, képzőművészeti projektekkel is elkezdtem foglalkozni – erről egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a munkáimat valószínűleg egy novemberben nyíló kiállításon lehet majd megtekinteni. Ez olyan tematikákra épül – például a digidtalizációra és a poszthumanizmusra –, amelyek az ékszertervezés folyamata közben is foglalkoztatnak. Emellett néhány kollaborációra is számíthattok. A továbbtanulás terén inkább külföldben gondolkodom, nemsokára a Bécsi Képzőművészeti Akadémiát látogatom meg személyesen, de a MOME is szóba jöhet. Még nem tudom, merre visz majd az utam.
Egyre tudatosabban építem a brandem, ennek köszönhetően augusztusban elindult a saját weboldalam is, amely ékszerkatalógusként funkcionál és a korábbi projektjeim is megtekinthetők itt. Valamint a forgalmazásra is nagyobb hangsúlyt fektetek – az ékszereim már megvásárolhatók az APOC STORE webshopjában.
A program a Budapest Design Week 2021 fesztivál hivatalos programja. A fesztivál védnöke és finanszírozója a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, szervezője a Magyar Formatervezési Tanács. További információ: www.designhet.hu
Szerző: Tamás Cintia
