„Régóta vonz a különféle struktúrák, színek kapcsolata” – interjú Farkasdy Szilvia textiltervezővel

A Budapest Design Week keretein belül a Terike from Budapest egy interjúsorozattal készült, amelyen keresztül az érdeklődők azokat a fiatal tervezőket ismerhetik meg közelebbről, akik magas designértéket reprezentálnak és a magyar minőségi design méltó képviselőiként a jövőben a nemzetközi színtéren is tovább vihetik hazánk jó hírét. Ebben az interjúban Farkasdy Szilviát ismerhetitek meg közelebbről, akivel a Design Héten kiállításra kerülő kollekciói kapcsán beszélgettünk.
Farkasdy Szilvia 2020-ban diplomázott a MOME divat- és textiltervezés MA szakán, kötött anyag specializáción. Munkáinak középpontjában a színelmélet áll, amelyet főként a kötés technikáján keresztül vizsgál.

A mestermunkád és a szakdolgozatod is a színelmélet köré épül, de az utóbbi kollekcióidat is áthatja a színekre irányuló figyelem. Hogyhogy ebben az irányban kezdtél el gondolkozni?
Teljesen hirtelen merült fel bennem az ötlet. A diploma év elején szinte azonnal el kellett döntenünk, milyen témát választunk. Nekem akkor még fogalmam sem volt, mit akarok majd csinálni. Mi voltunk az első olyan évfolyam, ahol előbb kellett szakdolgozatot írni és utána a mestermunkával foglalkozni. Azt biztosan tudtam, hogy kötni szeretnék majd, illetve a színekkel is szerettem volna foglalkozni...  Egy konzultáció során beugrott, hogyan lehetne ötvözni a kettőt: régóta vonz a különféle struktúrák, illetve a színek kapcsolata és érdekelt, hogyan lehetne ezt kötésbe átültetni. Majd szép lassan egyre inkább körvonalazódott, a téma pedig annyira megtetszett, hogy azóta is ennek mentén dolgozom.

A színek keverését illetően sokkal előbb asszociálunk a festésre, vagy az üvegművészetre, mégis a munkáidon egyértelműen látszik, hogy a kötés is terepévé válhat az ilyen irányú kísérleteknek. Hogy nézett ki a Szín-tézis tervezési folyamata?
A szakdolgozatom miatt olvastam el Itten színelméletről szóló könyvét. A korábbi években is kísérleteztem azzal, hogy színeket „kevertem” különféle kötéstechnikákat alkalmazva. De akkor ez még nem volt tudatos, csak tetszett. Viszont egyre több szakirodalmat olvastam és rájöttem, hogy ez az, ami mindig is érdekelt. Innentől kezdtem el tudatosan erre építkezni. A három alapszín és a három alapforma elméletéből indultam ki – ezt is mind Itten nyomán – és elkezdtem őket „kevergetni”, mintákká alakítani és a színkontrasztokat vizsgálni. A végén egyre több és több terv született meg, amiket le kellett redukálnom, hogy mégiscsak egy koherens egész legyen.

Miért pont a három alapszínt vetted elő?
Itten könyve mellett még rengeteg más tanulmányt és esszét olvastam el a színtanról. Annyira megfogott a tény, hogy létezik három szín, amiből gyakorlatilag bármelyik másik színt létrehozhatjuk, ha megfelelő formában és arányban keverjük őket. Arra gondoltam, mennyire jó lenne, ha ezt én is meg tudnám mutatni a saját technikámon keresztül. 

A ruhák mintázatában is három geometriai alapformát használsz: kört, háromszöget és négyzetet. Hogyan kapcsoltad az egyes síkidomokat a színekhez?
Ez Itten színelméletének az alapja: a piros a négyzet, a kék a kör és a sárga a háromszög. Van egy hosszabb értekezése is erről, hogy mit miért társított egymáshoz. A színeknek a színelméletben vannak jelentéseik és ő ezt kiterjesztette a formákra is, majd ötvözte a kettőt. Ez a része teljesen elméleti a diplomamunkámnak, a gyakorlatban viszont a saját ízlésem szerint alakítottam a kollekciót.

Az tetszik nagyon ebben a projektben, hogy a minták alakítják ki az eltérő minőségű optikai szín- és fény-árnyék kontrasztokat. Ezt csak a technikával lehet érzékeltetni, vagyis a kötöttanyag-kísérleteken keresztül jut érvényre az elmélet. 
Rengeteget kísérleteztem. Szerintem az első két hónapban csak ezzel foglalkoztam és tonna számra készítettem őket: minden arányban, léptékben és formával kipróbáltam. Nagyon sokat kellett dolgoznom azon, hogy egyrészt izgalmas struktúrákat kapjak, másrészt, hogy el is érjem a kívánt színárnyalatokat, mert utóbbi fő része a diplomamunkámnak. Hosszú folyamat volt, amíg megtaláltam azt az arányrendszert, amivel ez működni tud. Ezután ebbe szerettem volna még plusz struktúrákat ültetni, mert az egyszínű ruháimnál az volt lényeg, hogy az árnyékok miatt más színárnyalatokat kapjak.

A színek és a mintázatok formálták a ruhadarabokat, vagy előre meghatározott szabásmintákkal dolgoztál? 
Érdekes, mert azóta is úgy tervezek, hogy először a mintát és a színeket találom ki és ha ez meg van, akkor általában ahhoz igazítom a szabásmintát. Pontosabban mivel mindig nagyon mintás és színes dolgokat tervezek, ezért a szabásminta inkább egyszerűbb, letisztultabb. Bár van, hogy egymást alakítják: mondjuk változtatok kicsit a mintán, hogy jobban nézzen ki az adott ruhadarabon. 

A Szín-tézis megállja a helyét önálló kollekcióként, ugyanakkor egy tudományos kutatás végeredményeként is. Te hogyan tekintesz rá?
Nekem ez egy kutatás alapú projektnek indult. Aztán annyira megszerettem a kötött struktúrákat és mintákat, hogy egyre jobban kezdtem afelé hajlani, hogy legyen egy olyan kollekció, ami akkor hordható is legyen, ha esetleg kikerülne a polcokra. Végül egy nemzetközi pályázaton is kifutózhattam vele és működött. Ennek örültem, hogy nem installációszerű darabok lettek, de alapvetően kutatási felületként tekintek rá és azóta is ennek a tanulságaiból építkezem.

A színek szimbolikus jelentésrétegei mennyire foglalkoztatnak?
Amikor a diplomámat készítettem, érintőlegesen ezt is átjártam. De azóta megragadt a kutatás szintjén. Jó lenne újra előszedni, mert érdekesnek tartom, hogy minden kultúrában, minden helyen vagy országban más és más jelentéssel bírnak. Csak időben és koncepcióban még nem jutottam el oda, hogy ezt is jobban feltérképezzem.

Te milyen jelentést, jelentőséget tulajdonítasz a színeknek?
Nekem abszolút önkifejezési eszközök. Ahogy öltözködöm, vagy ahogy a lakást berendezem. Mindegy, milyen terméket választok, egyből a színekre megyek rá és nem is kifejezetten tudatosan, de valamiért mindig arra leszek figyelmes először. Szerintem csodás dolog, hogy kifejezhetjük vele önmagunkat. Tudom, most nagyon sokan hordanak nude vagy fekete-fehér színeket, közben mégis úgy gondolom, hogy a színek tényleg arra vannak, hogy kifejezzük önmagunkat, az érzéseinket, a gondolatainkat, vagyis a személyiségünket.

A Scully projekted egy nemzetközi pályázatra készítetted. Mi volt a feladatkiírás és hogyan kezdtél el rajta dolgozni?
A feladatkiírásban egy ötdarabos kapszulakollekció készítése volt megszabva, azon belül pedig én a kötő szekcióba neveztem. Ez nagyjából egy éve volt, amikor a Covid hullámai között pont nyitva tartottak a múzeumok és meg tudtam nézni a Nemzeti Galériában Sean Scully kiállítását. Nagyon tetszett, hogy egy szigorúan behatárolt geometrikus világban gondolkozik, miközben személyeket és érzéseket jelenít meg. A tervezés során ezt kezdtem el boncolgatni: először színeket választottam és a téglalapot alapegységnek. Feltördeltem, layerekbe rendeztem és terülőmintát csináltam belőle. Aztán ez itt megmaradt a prototípus szintjén, mert habár továbbjutottam, a döntőbe sajnos nem kerültem be. Viszont ez egy erős alap volt a nyári kötött termékeimhez, mert ott is téglalapokból és csíkokból indultam ki. Így erre a projektre egy előtanulmányként tekintek.

Tehát kevésbé törekedtél egy-egy konkrét mű interpretálására, hanem inkább Scully egyéni vizuális nyelvezetéből merítettél ihletet.
Igen, azt vettem át, hogyan lehet egyszerű formákkal, rétegelve, mélyebb érzéseket vagy személyiségeket megjeleníteni. A pályázatra beadott kollekciónak is a Human nevet választottam, mert számomra ez is szimbolizálja, ahogy apróbb rétegekből összerakunk és megismerünk valakit. Egyre mélyebbre ásunk miközben széthullik előttünk, de ugyanakkor össze is áll egy egésszé. Számomra ezt jelentették akkor, abban a helyzetben Scully munkái is.

A Piknik kollekció a hetvenes és nyolcvanas évek balatoni kempingjeiből és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységekből inspirálódott. Miért pont ezt az időszakot emelted ki?
Nekem ez egy rögeszmésen visszatérő időszak. Annyira sokrétű és izgalmas részleteket rejt ez a korszak, hogy mindig újra előveszem, akármilyen témát választok. A minták és a színvilág inspirál főleg. A BA diplomám is – nem konkrétan a hetvenes-nyolcvanas éveket dolgozza fel, de szintén – a Balaton köré épült. Itt a piknik volt meg először témának és aztán, ahogy elkezdtem a mintákat készíteni valahogy visszakanyarodott a dolog ide.

A két kötött felső, amit készítettél a Tihany és a Boglár nevet viselik. Hogyhogy erre a két településre esett a választásod?
Kisgyerek korom óta a Balatonon nyaralok. Ugyan Szepezden, ami az északi parton van, de mindig Tihanyra jártunk át, ami akkor nekünk nagy szenzációnak számított. Szóval ebben biztos voltam, hogy Tihany lesz az egyik. Boglárt pedig egyszerűen csak szeretem. Izgalmas hely és ha a Balaton körül választanom kellene egy déli part menti helyet, az Boglár lenne – plusz nem akartam, hogy a kollekció csak az egyik oldalról szóljon.

A kollekcióban a kötött darabok kiegészülnek kendőkkel is, amelyeken festett figurális ábrázolások láthatók. Milyen volt más anyaggal és technikával dolgozni?
Tanulságos. Nem most dolgoztam először így mintával, de teljesen más leadni a gyárnak printelésre az anyagot, mert onnantól, hogy odaadtam nincs túl sok beleszólásom. A kötésben az a jó, hogy ha köttetek is a prototípust mindig én készítem, tehát látom, mi fog történni az anyagommal. A kendőknél ezt annyira nem tudtam befolyásolni, de jó volt kipróbálni és szívesen vinném tovább ezt a vonalat is.

A program a Budapest Design Week 2021 fesztivál hivatalos programja. A fesztivál védnöke és finanszírozója a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, szervezője a Magyar Formatervezési Tanács. További információ: www.designhet.hu

Szerző: Csikszentmihalyi Luca

Képjegyzék:
Fotó: Színtézis – Kovács Dávid és Urbán Jonatán, Scully és Piknik – Kovács Dávid
Smink: Vékony Mira Bianka
Haj: Schifferer Sára
Modellek: Színtézis – Visage Model, Scully/Human – Attractive, Piknik – Avantage