„A szemét most a ruhákon szó szerint nyomot hagy” – Interjú Huszár Rékával és Tóth Lalával

A Budapest Design Week keretein belül a Terike from Budapest egy interjúsorozattal készült, amelyen keresztül az érdeklődők azokat a fiatal tervezőket ismerhetik meg közelebbről, akik magas designértéket reprezentálnak és a magyar minőségi design méltó képviselőiként a jövőben a nemzetközi színtéren is tovább vihetik hazánk jó hírét. Ezúttal Huszár Réka és Tóth Lala válaszolt kérdéseinkre, akik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szaktársakból lettek barátok, nemrég pedig közösen kezdtek el dolgozni a Syoss Fashion Show idén meghirdetett pályázatára. A kollekciót azonban nemcsak a jó hangulatú és kiegyensúlyozott közös munka emeli, hanem az elmélyült koncepció is. 

Először is mesélnétek arról, hogy hogyan kezdtetek el együtt dolgozni, és hogy milyen volt a közös tervezés?
Réka: Lalával együtt jártunk divat- és textiltervezés alapszakra, és úgy gondolom, már ott kialakult egy bizonyos szimpátia egymás munkái iránt, bár akkor még nem dolgoztunk csapatban. A Covid alatti bezártság idején nagyon hiányzott mindkettőnknek a műhelyi élet és a baráti társaság, ekkor jött az az ötlet, hogy tervezhetnénk közösen — így kezdtünk el a Syoss pályázatára együtt dolgozni, eközben pedig nagyon sokat tanultam Lalától.

Lala: A pályázat leadása előtt körülbelül három nappal döntöttük el, hogy belevágunk; vagyis ez egy elég rögtönzött ötlet volt. Korábban is nagyon szerettük egymás munkáit, és vannak átfedések a gondolataink között — a közös munka során pedig megtapasztalhattuk, hogy kiegészítjük egymás skilljeit. Réka például nagyon jó a printekben, így tudtam, hogy abban biztosan számíthatok rá. Nagyon organikusan fejlődött a koncepciónk. 

A megadott kritériumok között a „fekete”, a „fenntartható” és a „megújulás” fogalmai voltak felsorolva. Ezek alapján hogyan kezdtetek el gondolkodni? 
Réka: Őszintén, nehéz volt megadott szempontokból kiindulni. A fekete különösen kihívást jelentett, hiszen mind a ketten egy nagyon színes korszakunkat éljük. Első lépésként elkezdtünk olyan képeket gyűjteni, amiket inspirálónak tartottunk; ez pedig sokat lendített a tervezésen. 

Lala: Átnéztük a már meglévő vizuális anyagainkat. Amelyeknél úgy éreztünk, hogy friss és inspirál, azokat elkezdtük téma szerint csoportosítani. Ez alapján létrejött három téma, és megnéztük, hogy a kiíráshoz melyik állna a legközelebb. 

A koncepciótok végül összetetten reagált a kapott fogalmakra. Kifejtenétek, hogyan épült fel?
Lala: Végül mégis a feketéből indultunk ki: fizikai értelemben a fekete nem nevezhető színnek, hanem a fény hiányát jelenti. A feketét így a sötétséggel és az árnyékkal azonosítottuk — ezzel pedig ellentétbe helyeztük a Napot és a fényt. Koncepciónk egyik alapját a napégette bőrfelület jelentette, amelyen mintaként jelenik meg a felsőbb rétegek lenyomata. Ez a hétköznapi folyamat jól ábrázolja, hogy az életet jelentő napfény hogyan válik veszéllyé a környezetszennyezés hatására.

Réka: Az eldobott szemét is hasonlóan nyomot hagy a környezetünkben, ezért a kollekciónkban ezt a folyamatot ábrázoljuk a cianotípia segítségével. Ez a nyomtatási eljárás a vas-sók fényérzékenységét használja ki — az oldatba áztatott textilre elhelyeztük az összegyűjtött hulladékot, és a napsugarak hatására létrejött a lenyomata. 

Milyen módszereket alkalmaztatok a fenntarthatóságra a tervezés során és korábban mennyire tartottátok ezeket fontos szempontnak?
Lala: Bár a mindennapjainkban szerepet játszik a fenntartható életmód, tervezések szintjén korábban még nem igazán jelent meg. Egy-egy egyéni ruhadarabot terveztünk, és ez önmagában fenntartható — például egy kézzel szövött ruhadarab esetében nem gondolkodtunk nagyobb darabszámban. Az egyetemen viszont volt egy kurzusom, ami képbe hozott azzal kapcsolatban, hogy milyen módszerek vannak a fenntartható tervezésre. A mostani tervezés során először azt döntöttük el, hogy az egyes ruhadarabokon belül egy fajta anyagot fogunk használni — ugyanis ha egy darab több fajta anyagból készül az problémát jelenthet az újrahasznosításánál. Megnehezítheti a feldolgozását, ezért ritkán hasznosítják újra ezeket az öltözékeket. Az egy anyag felhasználásával a darab teljes életciklusára tudunk gondolni, és ha már valaki nem akarja használni, újra visszakerülhet a körforgásba. Továbbá különleges záródásokat alakítottunk ki, hogy ne kelljen fém kiegészítőket, cipzárt vagy más bevarrott dolgokat használnunk. A fő alapanyagunk Oeko-tex tanúsítvánnyal rendelkező pamutszövet volt, illetve organikus pamutcérnát használtunk.

Réka: Nagyon fontos eljárás volt még a cianotípia is, amit felhasználtunk, hiszen ez figyelemfelkeltő eszközként szolgált. A szemét, amit a természetben elhagyunk, most a ruhákon szó szerint „nyomot hagy”. A felhasznált kiegészítőket — például a bross a szoknyán vagy a zakó gombjai —, lomtalanítás során gyűjtött fémhulladékból készítette el Ágoston Balázs. Illetve a cipőket is second hand boltokból szereztük be, majd újítottuk fel. Korábban nekem sem volt a koncepcióm része a fenntarthatóság, de a témához akkor kerültem nagyon közel, amikor külföldön egy upcycling cégnél dolgoztam. Ott ugyanezek a kérdések merültek fel: hogyan tudnak egy terméket úgy sokszorosítani, hogy az később újrahasznosítható legyen. 

Láthatunk még a jövőben is közös projekteket tőletek? 
Lala: Abszolút! Azt gondolom, mind a kettőnk nevében beszélhetek, ha azt mondom, hogy ha a jövőben adódna egy hasonló alkalom, nagy öröm lenne újra együtt ötletelni. 

A program a Budapest Design Week 2021 fesztivál hivatalos programja. A fesztivál védnöke és finanszírozója a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, szervezője a Magyar Formatervezési Tanács. További információ: www.designhet.hu

Szerző: Sterczer Antónia