„A háború művészete” - ecset a tankkal szemben
2022. február 27-én leégett az Ivankiv Historical and Local History Museum a jelenleg is zajló orosz-ukrán háborúban – amiről mintha megfeledkeztek volna, mintha beletörődtek volna az emberek. Maria Prymachenko autodidakta művész közel 25 festménye semmisült meg, miközben a környéken más épületet nem ért bombatámadás. Így sokakban felmerült, hogy nem csak egy épületre, az ukrán kultúrára is közvetlen, szándékos csapást mértek. Maria Prymachenko munkáival gyakran a béke megteremtését és fenntartását hangsúlyozta. Legyen átkozott a nukleáris háború!, Egy galamb kitárta szárnyait, és békét kér, A háború fenyegetése, "Hadd adjam ezt a kenyeret minden embernek ezen a nagy, széles világon – hogy csak néhányat említsek a világbékét reprezentáló alkotásai közül, melyek világszerte rabul ejtették az emberek szívét.
Habár a művészet első ránézésre nem tűnik mérvadó tényezőnek a háború idején, valójában eléggé fajsúlyos szerepet tölt be a fegyveres konfliktusok közben is. Nemcsak saját lelkivilágunk, hanem a kultúránk és a közösség kollektív reprezentálásának egyik fő csatornája, ami kifejezetten fontos egy olyan ország esetében, amelyet épp beolvasztani készül egy nagyhatalom. Az Ivankiv Historical and Local History Museum így nemcsak egy épület, hanem az ukrán identitás jelképe is. Pusztulása nem csak fizikai, hanem szimbolikus is. A kultúrharcban már szinte orosz győzelemként könyvelhető el az a történelmi anomália, miszerint az ukrán festő, Malevich a köztudatban orosz avantgárd művészként él. Annak ellenére, hogy Kijevben született, ahol később a Művészeti Akadémia tanára is lett; nagyon is jól beszélt és írt ukránul; művészetére pedig nagy hatást gyakorolt az ukrán népművészet, akárcsak Maria Prymachenkora. Ráadásul azon kevés alkotók egyike, ha nem az egyetlen, aki a több millió ukrán életet követelő holodomort is ábrázolta művészetében.
A helyzet komolyságát mutatja, hogy az 1954-es hágai egyezmény kimondja: a kulturális örökségek megóvása a világ összes népe számára nagy jelentőségű, és ezen örökség nemzetközi védelmének biztosítása is elengedhetetlen. Ennek értelmében meg kell szervezni – belső és nemzetközi rendszabályok útján is – a múzeumok, levéltárak, építészeti, művészeti, történeti emlékek, művészeti alkotások, kéziratok megóvását. Hiszen ezek mind központi szerepet töltenek be a közösség reprezentációjában; és a rájuk mért csapás a kultúrát és az autonómiát veszélyezteti. Így nem meglepő, hogy a történelem során hatalmas erőfeszítések árán; homokzsákok, téglák és fémlapokkal segítségével sikerült megmenti a kultúra egy-egy darabját a pusztulástól, például Leonardo da Vinci Az utolsó vacsoráját. Tehát a művészet ellen elkövetett bűntett is háborús bűn. Hiszen nélküle mi maradna hátra az utókornak? Csak üresség, gyűlölet és pusztítás.
A háború mindig is „kedvelt” témája volt a művészeknek. Gondoljunk csak Goya 1808. május 3.: Madrid védőinek kivégzése című festményére, vagy Picasso Guernicajára, mely a Franco-diktatúra borzalmainak, a spanyol polgárháború áldozatainak állít emléket. Persze nem csak háborúellenes érzelmek kifejezésére jön kapóra a képzőművészet, a propaganda poszter műfaja felvirágzott a második világháború idején.
Szerző: Krajnyák Petra
Kiemelt kép forrása: wikiart.org
