Király Tamás és Vivienne Westwood – lázadó vizionáriusok a Vasfüggönyön innen és túl
Február 14-én a Vállfa Projekt keretében két ikonikus avantgárd divattervező, Király Tamás (1952–2013) és Vivienne Westwood (1941–2022) életművének esszenciáját idézte meg Muskovics Gyula kurátor, a MOME doktorandusza és Oltai Kata feminista művészettörténész-kurátor a Lehetőségek Terében. A Hegyi Dóra által koordinált eseményen Bonifert G. Rita, a Terike from Budapest szerzője is részt vett – az ő beszámolóját és összefoglalóját olvashatjátok.
A Corvin-negyed metrómegállójában pár műanyagba csomagolt, csoffadt rózsaszál emlékeztetett az őrült fogyasztással érvényesített szerelmesek ünnepére. Ezt a valódi érzelmektől elidegenedett, eléggé lehangoló hangulatot Király Tamás lakó- és alkotó kerületében, a nyolckerben megtartott inspiráló előadások pillanatok alatt eloszlatták. Ugyanis Király Tamás és Vivienne Westwood életműve megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka annak, hogy lehetséges a tömegtermelésen és a profitmaximalizáláson túl gondolkodni, alkotni és divatot teremteni. Erre a hiteles életszemléletre és valódiságra való igényt mutatja az, hogy aznap este az egész tér megtelt – magamat is beleértve – többnyire lelkes Gen Z-sekkel.
Avantgárd vizionárius a szocializmusban, Király Tamás
A hazai divatszcéna berkeiben nem ismeretlen Király Tamás neve, aki a késő Kádár-korszakban vált a budapesti underground művészvilág meghatározó alakjává. Kortársához, a brit Vivienne Westwoodhoz hasonlóan autodidakta módon sajátította el a ruhatervezéshez szükséges készségeket. A formális művészeti oktatás hiánya nagyban hozzájárult a két tervező kötöttségektől mentes, a konvenciók ellen lázadó alkotói attitűdjéhez, valamint a „kívülről jöttek” formabontó látásmódjához.
Az állampárt által megtűrt, félnyilvános városi terekben összeérő kreatív szcéna tagjai szakmai, illetve privát kapcsolataikban is összefonódtak, inspirálták egymást. A fotósok, képzőművészek közegében Király a divatot képviselte, de művészeti felfogásában a ruhatervezés nem szigetelődött el a többi kreatív folyamattól. Király Tamás modellek és fotósok társaságában a saját kreációiban, ún. divatsétákon vonult végig performansz jelleggel Budapest közterein, ahol egyébként a „minden túlzástól mentes szovjet divat” uralkodott. A New Art Stúdió punk butikban a legkülönbözőbb anyagokból (például szemeteszsákból, purhabból, fácánlábból) készített ruháit lehetett fellelni – de fontos megjegyezni, hogy divatkreációi kapcsán az eladhatóság és a viselhetőség nem volt fontos szempont, így nem is adott el bárkinek bármit.
Utcai vonulás 1986-ban Király Tamással. Fotó: Almási J. Csaba
Király az avantgárd divat képviselője volt, szembehelyezkedett a kapitalista tömegtermeléssel és feszegette az áruba bocsáthatóság kérdését; a „hordhatatlan”, megsemmisülő és újrahasznosított kollekcióival. A '80-as évek kollekciói a szocialista korszakra jellemző anyag- és piachiányban fogantak, ami megadta Királynak a „semmiből semmibe alkotás, valamint az újraalkotás” szabadságát. Posztmodern alkotói szemléletén keresztül nem csupán a ruhák tradicionális formáit, funkcióit bontotta darabjaira, hanem a szoborszerű öltözékekkel a nemi identitásokat és a test határait is megkérdőjelezte, újradefiniálta. Mindennek a bemutatására a fashion show-k hagyományos kereteit is sutba dobta: így vált a ruhákat a kifutón megkonstruáló nagy divatházak (például Alexander McQueen és a Coperni) előképévé, ugyanis ő már a '80-as években sikert aratott a nyugtai divatcentrumokban – New Yorkban és Berlinben – az alapkollekció kifutón történő átszabásával.
„Spray Dress” Alexander McQueen 1999 tavasz-nyár kollekciójából. Fotó: Met
„Spray-On Dress” a Coperni 2023 tavasz-nyár kollekciójából. Fotó: Vogue
Király a világ legismertebb avantgárd designereivel, többek között a korszak brit punk divattervezőjével, Vivienne Westwooddal a berlini Hamburger Bahnhof hangárjában rendezett bemutatón találkozott. A magyar designer 1988-ban bemutatott kollekciója a szocializmus letűnt utópiáját keltette életre, az orosz konstruktivizmus formajegyeivel és a Bauhaus színház elemeinek segítségével.
A divatbemutató próbája a Hamburger Bahnhof épületében belógatott kifutón. Fotó: Almási J. Csaba
Egy kelet-európai, vasfüggönyön túlról érkező tervező meghívása rámutat arra, hogy a Nyugat számára a Kelet már a rendszerváltás előtt is egzotikusnak, vadnak, meghódítatlan területnek hatott. Hasonló tendencia jellemezte a 2010-es éveket, amikor a nyugati mainstream divatházak a „misztikus kelet-európai” motívumok integrálásával enyhítették trendéhségüket és indították el a posztszovjetnek nevezett újabb trendáramot.
Király a nemzetközi figyelem és elismertség ellenére sem maradt Nyugaton, a külföldön elért sikerei után mindig visszatért Budapestre. A rendszerváltás előtt itthon jellemzően a Petőfi Csarnokban, többezer fős tömeg előtt, összművészeti performanszok keretében mutatta be divatkreációit.
A brit punk nagyasszonya, Vivienne Westwood
Vivienne Westwood személye és életműve kapcsán jól láthatóvá válik, hogy a divat nem szétválasztható annak társadalmi, gazdasági vagy politikai kontextusától. Az előadás során (is) egyértelművé vált, hogy Oltai Kata azt a kultúrkritikai szempontot képviseli, amely nem egymástól elkülönült mezőkként értelmezi a művészeti/kulturális szférákat; sőt, azokat egy tágabb értelmezési keretben gazdasági, politikai és társadalmi rendszerben vizsgálja.
Ahhoz, hogy ebben a szemléletrendszerben értelmezni tudjuk Westwood alakját és művészetét, elsőként azt a gazdasági, politikai társadalmi környezetet kell látnunk, amelyben a brit tervező pályája elindult. Ez pedig az 1970-es évek Londonja, amelyet a globális gazdasági lejtmenet válsága sújtott, fokozva a munkanélküliség és a rasszizmus mértékét, miközben még érezni lehetett a '60-as évek egyenlőséget hirdető hippikultúra utórezgéseit az angol fővárosban. A vidékről származó, munkásosztálybeli családban felnőtt Vivienne a harmincas éveiben járt, amikor divatkarrierje elindult. Az iparágra általánosságban jellemző volt, hogy a luxusdivatházak (például YSL) élén férfiak álltak – Westwood az elit tereiből kiszorulva kereste azokat a formákat, amelyekkel a „másságot” lehet megjeleníteni. Másság jellemezte a ruhák anyagát, viselési módjait, az alkotási folyamatot, amelyben nem csupán a „művészzseninek” volt szava, hanem például a kreatív folyamatba bevont, általában passzív szerepbe szorult múzsának is. A tervező London outcast részén, a King’s Roadon nyitott butikot, amely SEX néven vált ismertté. A butik kívül állt a művészet tradicionális fogyasztási terein, így Westwood elérhetővé tette és az „utcára vitte” a divatot.
https://www.instagram.com/p/CoRi-7Mtg5Q/
A Worlds End butik az egykori SEX helyén
Westwood karrierjében az 1980-as éveket a lágyulás jellemezte, de a társadalmon kívüliség gondolatát továbbra sem hagyta el a kollekcióiból: ez megfigyelhető abban, hogy a kalózok alakja – amely a szabadságot és az öntörvényűséget jelképezi – többször visszatért a kollekciókban, illetve a kampányfotókon. Brandjének másik jellegzetessége az anglománia és a különböző történelmi ihletettségű motívumok, mint a fűző és a paróka.
Annak ellenére, hogy az establishmenten kívülről jött, a '90-es évekre a divatszakmában is elismert szereplővé vált, mitöbb Anglia legelitebb klubjának is tagja lett, amikor II. Erzsébet királynő 1992-ben lovaggá ütötte. Azonban Vivienne nem simult bele teljesen az etikett által leszabályozott előkelő társaságba, amit egy, a Buckingham-palotában készült ikonikus fotóval egyértelműen meg is üzent.
Westwood egészen 2022 decemberében bekövetkezett haláláig aktívan
megnyilvánult közéleti kérdésekben. Például a 2015-ös menekültválság idején
állandó fotósa, Jürgen Teller a görög szigeteken található házában fotózta a divatkampányt. Munkáiban és társadalmi kiállásaiban Westwood többek között olyan kérdéseket feszegetett, hogy mit jelent britnek, európainak lenni, ki kit nyom el, valamint kinek és hova van joga menni.
Fotó: viviennewestwood.com
Bár a két punk divattervező a vasfüggönnyel elválasztott Európa két különböző oldaláról robbant be a divat közegébe, hasonlóan egyedi, erős víziókkal megalkotott lázadó divatkreációikkal maradandót alkottak nemcsak a brit és a magyar divatszcénában, hanem nemzetközi színtéren is. Életútjuk végül az öltözködés terén megélt szabadságot, illetve a nemi és szexuális másságot ünneplő fellegvárban, Berlinben keresztezte egymást. Hagyatékuk pedig az önkifejezés, valamint a társadalmi, politikai és gazdasági rendszerek merev dogmáival szembeni kiállás örök manifesztójaként vonult be a divattörténetben.
Szerző: Bonifert G. Rita
Kiemelt kép: Almási J. Csaba
