Gondosan spekulált jövő Lucy McRae szemén keresztül
A spekulatív design korunk egyik esszenciális eszköze, amely a lehetséges jövők elképzelésével egészen új perspektívákat nyit meg a tervezők előtt. Alternatív létmódokat körüljárva új felületeket konstruál, amelyek utat engednek a lehetséges életekről való párbeszédnek. Hogyan ragadják meg az alkotók az aktuális elméleti trendeket, illetve hogyan reagálnak és dolgozzák fel a minket körülvevő rendellenességeket? Milyen médiumokat hívnak segítségül rendszerint interdiszciplináris alkotói folyamataikhoz?
Lucy McRae munkái az emberi létezés jövőjére fókuszálnak. Projektjeiben jellemzően az emberi test kapcsolatát jeleníti meg különféle (fiktív) technológiákkal, mesterséges szerkezetekkel vagy gépekkel. Vizsgálatának fókuszában a tudomány és a legkorszerűbb technológiák, illetve a test újratervezésére gyakorolt kulturális és érzelmi hatások állnak. A művész által elképzelt szcenáriókat performansz, videó, fotó, ehető technológia, mesterséges intelligencia (AI) és nem utolsó sorban textil segítségével illusztrálja. Vizuálisan intenzív alkotásai nem redukálódnak csupán esztétikai ábrázolásokra, azonban már első pillantásra szembetűnő az izgalmas és különféle anyagok kombinációja. Már önmagában ez erős felütést kölcsönöz munkáinak.
Hogyan viszonyuljunk az életünket teljesen behálózó technológiákhoz, továbbá milyen eszközök funkcionálhatnak „ellenméregként” az egyén tüneteire? Ezeket a kérdéseket boncolgatja Mcrae néhány projektjében. Az érintés krízisére reagál, hiszen ez az interakció egyre inkább a digitális világba terelődik. A Compression Carpet és Compression Cradle immerzív szerkezetek, amelyek az emberi érintést mechanikusan hivatottak helyettesíteni, azonban hasonló hatásokat idéznek elő szervezetünkben, mint a valódi emberi tapintás.
McRae további munkáiban más kérdések kerülnek fókuszba. A művész önmagát főként tolmácsként értelmezi, aki „ráhangolódik finom jelekre és lefordítja őket”. A Solitary Survival Raft az embert és a gépet egy csapatként egyesíti, akik együtt sodródnak a jövő bizonytalan felszínén. Hogyan fog megváltozni életmódunk és hogyan készüljön fel az emberi test a jövőre?
A Biometric Mirror, Tech Temple című alkotása már egy párnázott templomba kalauzol, ahol egy algoritmus többek között olyan tényezők mentén tárgyiasítja alanyát, mint az érzelmi stabilitás, a kedvesség és a megbízhatóság. Az arcot faktorok megfoghatatlan készletére redukálja, hatalmas adatmennyiséget halmoz fel, amely aktus közvetlenül mindennapi életünk egyik központi kérdéséhez csatol vissza. Bíznunk kellene a mesterséges intelligencia újításaiban vagy el kell határolódnunk egy olyan rendszertől, amely éjjel-nappal monitoroz, emellett biztonságunk és cselekvőképességünk is függ tőle?
A McRae munkáiban megjelenő alternatív létmódok mind olyan kérdéseket, lehetőségeket és problémákat vetnek fel, amelyek továbbgondolása elengedhetetlen a jelenünkről és jövőnkről való helyes elképzeléséhez. Emellett szorosan kapcsolódnak Laura Forlano Posthumanism and Design című írásában említett gondolathoz, miszerint „a technológiai és természeti változások arra ösztönzik a designereket, hogy komplex szocio-technikai rendszerekre fókuszáljanak.” Ezek a fejlesztések elmossák a határokat az emberi és nem-emberi entitások között, ahogy Mcrae munkáiban is mindig kíséri valamiféle „mesterséges dolog” magát az egyént.
Szerző: Kádi Vivien
kiemelt kép forrása: lucymcrae.net
