„Élvezem, ha egy régi tárgyba új életet tudok lehelni” - Balogh Zsófia designerrel beszélgettünk

A TERIKE from Budapest weboldalát jelenleg 27 pályakezdő tervező munkái színesítik, akiket szeretnénk még közelebbről bemutatni olvasóinknak. Interjúsorozatunk első részében Balogh Zsófiával beszélgettünk, aki 2019-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textiltervezés BA képzésén, jelenleg Amszterdamban dolgozik gyakornokként és sosem találnád ki, éppen kinek készít cipőt. Szerencsére interjúnkból erre is választ kaphatsz.

Nagyon sok designer azt állítja magáról, már gyerekkorában szeretett rajzolni, folyton ruhákat tervezett. De olyat ritkán hallunk, hogy „ó, én már gyerekként is cipőket rajzolgattam”. A te esetedben hogyan kezdődött ez a szerelem? Mikor döntötted el, hogy ezen a pályán szeretnél szerencsét próbálni?

Az én utam egyáltalán nem így kezdődött. Az érettségiig fogalmam sem volt arról, mivel szeretnék foglalkozni. Rajzolni mindig jól tudtam, de nem fordult meg a fejemben, hogy a divatiparban helyezkedjek el. Csak az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy beadom a jelentkezést a MOME-ra. Engem is nagy meglepetésként ért, amikor kiderült, hogy maximum pontszámmal vettek fel. Bejutottam, de az első év után még volt egy kisebb kalandozásom, mert nem igazán élveztem a design szolfézst. Szerettem volna szakot váltani és az animáción folytatni. Tehát nem úgy indult ez az egész, hogy gyerekként szerelmes lettem a cipőkbe. Csak szépen lassan alakult ki ez a kötődés. 

A második évben kezdtünk el rendszeresen megfordulni a műhelyekben, ekkor a kiadott feladatunk a táska kollekciók tervezése volt, amit már egészen élveztem Aztán a harmadik évben jöttek a cipők. Fél év elég volt ahhoz, hogy beleszeressek és eldöntsem, hogy ezzel hosszú távon is szívesen foglalkoznék. Viszont az egyetem műhelyben nem volt minden felszerelés adott a cipőgyártáshoz, úgyhogy a diplomamunkám már egy gyárral karöltve készült el. Lehetőséget adtak, hogy a kaptafájukra felsőrészt tervezhessek, és a kivitelezésben is segítettek. Így indult az egész. Amióta lediplomáztam, azóta főleg cipőtechnológiát tanulok. Örülök, hogy így alakult, mert szerintem a tervezésben nagy hasznát veszem majd. Ezek az új ismeretek segítenek, hogy felszabadultabban alkothassak. 

Ráadásul elég színvonalas helyekre sikerült bekerülnöd, elismert szakemberek kezéből kapod meg ezeket a hasznos információkat. Ha jól tudom, most a második gyakornoki munkád miatt élsz Amszterdamban.

Igen, az első gyakornoki állás miatt utaztam Hollandiába és most a második munkahelyem is ide köt. Mindkét esetben olyan márkát kerestem, amely az én elveimhez is passzol. Tudod, van bennem egy nagy ökoszorongás. Egyszerűen nem szeretek vadonatúj alapanyagokat használni, sem tömeggyártani, és élvezem, ha egy régi tárgyba új életet tudok lehelni. És a PETERSON + STOOP megfelelt ezeknek a kritériumoknak. Először náluk dolgoztam, ahol régi bőr sneakerek újratalpalásával foglalkoztunk. Leszedtük az elhasznált gumitalpat és a hagyományos repair technikákkal újratalpaltuk őket.

Ezután rögtön jött a második lehetőség?

Nem, sajnos a Covid-19 közbeszólt, ezért nem volt egyszerű a dolgom. A világjárvány berobbanása után az első internshipet a szerződésem lejárta előtt 3 hónappal ott kellett hagynom. Hazajöttem, és sikerült elintéznem, hogy megkapjam azt a támogatás, ami eredetileg ezért a három hónapért járt volna. Most Marko Bakovic stúdiójában gyakornokoskodom. Marko egy nálam 4 évvel idősebb, nagyon tehetséges tervező, aki másfél éve döntött úgy, hogy saját márkát alapít. Egy stúdiót bérel, a benne levő gépparkkal együtt, én vagyok az egyetlen gyakornoka és mi ketten csinálunk mindent. A nem fizetett gyakornokságot azért vállaltam el, mert szimpatikus az ő mentalitása. Nem a bevétel hajtja, nem vesz fel nagy rendeléseket és egyszerre tíz gyakornokot. Csak velem dolgozik, megbízik bennem és olyan projekteket vállal el, amelyeket értékesnek tart. Most például Beyoncénak készítünk csizmát.

Ez valóban nem hangzik rosszul. Beyoncé kereste fel a designert, vagy egy pályázaton keresztül sikerült ezt a munkát megszerezni? Néhány szót mesélnél nekünk erről a projektről?

Markonak volt egy közös kollekciója Paolina Russoval, aki kapcsolatban áll az Adidas-szal. Ebben a kollaborációban készített a Superstar modellek felsőrészeiből egy karakteres magasszárú csizmát. Az Ivy Park kapcsán Beyoncé is szerződésben áll az Adidas-szal, így találhatott rá a cipőkre. A stylistja megkereste Markot, hogy lenne-e kedve két pár csizmát készíteni az énekesnőnek. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy mi volt erre a válasza. Elég régóta ezen dolgozunk, mert melós darabokról van szó. 

Adidas Superstar és magasszárú csizma... Érdekes párosításnak hangzik, de az Instagram oldalad arról árulkodik, hogy te szereted az ilyen különleges házasságokat. Mindig szerettél más-más stílusokat és jellegzetes márkákat ötvözni vagy ez a szenvedély abból adódik, hogy ilyen helyeken dolgoztál?

Szerintem ez kéz a kézben jár. Nem jelentkeznék olyan helyre, ahol nem csinálhatom azt, amit szeretek. De bevallom, régóta élvezem feszegetni a határokat. Ez az oka, hogy nagyon vegyes visszajelzéseket kapok. Például az Adidas és a Nike cipők ötvözése néhány embernél kiveri a biztosítékot, mások nagyon jót nevetnek rajta. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen terméket a valóságban sosem dobhatok piacra. Azonban még nincs egy állandó munkahelyem, nem kötelez semmi és nem kell márkahűnek lennem. Az én világomban pedig megszülethet egy New Balance - Reebook házasság. 

Lehet, hogy laikus a kérdés, de ezekhez honnan merítesz inspirációt? Egyáltalán egy cipőtervező úgy általánosságban miből nyer inspirációt? Szerintem egy designer, aki ruhákkal dolgozik sokkal szabadabban mozoghat, nagyobb tere van arra, hogy átgondolja, újraértelmezze a dolgokat. A te szakmádban sokkal szigorúbb szabályokat kell követni ahhoz, hogy egy cipő hordható legyen.

Igen, a technológia nagyon sok mindent meghatároz. Én nem értek az öltözéktervezéshez, de van egy olyan érzésem, hogy a mi kezünk jobban meg van kötve, hogyha a hordhatóság is szempont. Mások nevében nem beszélhetek, de nálam az inspiráció sokszor a technológiából ered. Próbálom feszegetni a határokat, de közben megőrizni azokat a tulajdonságokat, amik kényelmessé és viselhetővé teszik a lábbelit, miközben esztétikailag is kellemes alkotást hozok létre. Arra törekszem, hogy a lehető legkevesebb ötlet származzon más márkáktól, de szerintem lehetetlen teljesen figyelmen kívül hagyni az ő termékeiket. Nem árt követni, hogy mi történik a divatiparban, képben lenni a legújabb trendekkel. Igazából azt mondanám, egy cipőtervezőnek is bármi megmozgathatja a fantáziáját. Én például nagyon szeretek különleges eseményekre járni, mondjuk egy hokimeccsre vagy egy lóversenyre. Ezeknek a tárgyi világa elképesztően inspiráló, és akár a cipőtervezés során is kamatozhat belőle az ember. 

Gondolom sokszor felteszik a kérdést: Magyarország vagy külföld? Nem tudom, itthon mennyi lehetősége van egy cipőtervezőnek, megéri-e itt elhelyezkedni.

Én szívesen elmondom a saját tapasztalataimat. Magyarországon kevés opció közül választhatsz: vagy elhelyezkedsz a Tiszánál, Vágó Rékánál, a Nanushkánál, vagy saját vállalkozást indítasz. Próbálkoztam mindhárom brandnél, de szerencsésnek kell lenni, hogy épp eltaláld, mikor van szükségük új munkaerőre. Én még várok a szerencsémre. A másik opció a márkaalapításhoz, amihez nyilván kell egy jó anyagi háttér vagy egy nagyobb összegű támogatás. Nekem egyik sincs meg, ezért nem gondolkozhatok abban, hogy otthon helyezkedjek el. De ha őszinte akarok lenni, azt sem igazán látom, hogy Magyarországon érvényesülhet az, amit én képviselek. Elég új dologról beszélünk, sokan furcsának találhatják, amit csinálok. Szerintem kicsi az a réteg itthon, aki ezt be tudja fogadni.

Ha külföld, akkor mi lenne a cél: saját brandet alapítani vagy egy nagyobb márkánál megszerezni egy designer pozíciót?

A mostani munkahelyemen egyértelművé vált, hogy egy saját, ráadásul induló márka mekkora felelőséggel jár. Amíg nincs egy biztos anyagi háttered, addig te vagy a saját managered, te csinálod a fotókat, te vagy a tervező, a kivitelező és te fizetsz mindenért. Én még nem érzem magam olyan helyzetben, hogy ezt megengedhessem magamnak. Ezért inkább először kipróbálnám magam, mint alkalmazott. De nem zárom ki a saját brand lehetőségét sem.

Egyelőre annak is nagyon örülnék, ha sikerülne előrelépnem és valahol megkapnám a junior pozíciót. Kicsit fáj, hogy ez valószínűleg külföldön fog megtörténni, mert nem egyszerű a szeretteidtől távol, egyedül elboldogulni a nagyvilágban. És bevallom, néha nagyon honvágyam van. De most vagyok fiatal, még bevállalhatom ezeket a helyzeteket. Még nem tudom, mi lesz velem öt év múlva. Majd kiderül, hogy alkalmazott leszek-r vagy belekezdek egy saját projektbe. A jelenlegi helyzetben viszont felesleges lenne jóslatokba bocsátkozni.

Ha már így belementünk a jövő spekulációba, mit gondolsz, a divatipar milyen irányba halad majd? Sokszor lehet hallani, hogy a fenntarthatóság nagy szerepet kap a divatipar jövőjében. De néha az az érzése az embernek, hogy a vállalatok akciói nem ezt sugallják. Szerinted valóban megváltozhat a rendszer?

Én érzem a változást, de fenntartásaim vannak néhány márkával kapcsolatban. Szerintem sokszor nem a környezetvédelem a mozgatórugója a cégek döntéseinek. Saját tapasztalatból mondom, néha azt is megkell kérdőjeleznünk, hogy egy fenntartható cég valóban olyan környezettudatos-e, mint azt állítja. Erre olyan apróságokból lehet rájönni, hogy például nem azt a vízbázisú ragasztót használják, amit a weboldalon feltüntetnek. Helyette az egyik legerősebbet, aminek nagy az ökolábnyoma és hihetetlenül káros a tüdőre is. Ők csak azért „fenntarthatók” mert igénylik az emberek, van rá piac. Egyre nagyobb. Vagyis ezt csak remélem. Néha azt látom, hogy igen, ebbe az irányba haladunk. Aztán kicsit elbizonytalanodom, hogy akkor miért van mindig tömve a Primark?  

Szerző: Tamás Cintia