ROKOYA, a kortárs népviselet generátor
Manapság nem gyakori látvány, hogy valaki lajbiban vagy kötényben sétálgat
az utcán. Nyomott kalocsai vagy matyó mintás pólókkal, szoknyákkal, maszkokkal
azonban az aluljáróban, a kisboltban, a villamoson, vagyis gyakorlatilag bárhol találkozhatunk. A magyar divatmárkák is előszeretettel merítenek inspirációt ezekből a népi motívumokból. És tegyük a szívünkre a kezünket: sokan gondoltuk már magukban egy-egy matyó mintás melegítőruha szett láttán, hogy mindennek van határa.
A kortárs divatban a színeknek és a motívumoknak nincs olyan fontos szerepe, mint régebben volt. Egykor azonban ezeknek fontos jelentése volt, hiszen meghatározták, mikor milyen színeket, ruhadarabokat és kiegészítőket illett felvenni. Ezért a fentebb említett minták szerepeltetése a mai viseletben felvet néhány etikai kérdést. Lehet egyáltalán a 21. században úgy magunkra ölteni az egyes népviseletek attribútumait, hogy közben ne essünk túlzásba, és még véletlenül se vegyítsük a különböző tájegységek jellegzetes motívumait? A válasz: igen.
Csiby-Gindele Botond 2020-as diplomamunkájában a népművészet és a kortárs
design elemeit elegyítve alkotta meg a ROKOYA nevű projektjét, amely egy kortárs népviselet generáló rendszer. A segítségével személyre szabott, mindennapi viseleteket alkothatunk meg – ahogy Botond fogalmazott – „anélkül, hogy giccsé degradálnánk” a népművészetet.
A viselet életkoronként és tájegységekként is változik, a ROKOYA generátor jelenleg Gyergyószék, Marosszék, Csíkszék, Udvarhelyszék és Háromszék asszony, női és kislány viseleteit dolgozza fel. A hagyományos női öltözékek 6 részből álltak, és egyes ruhadarabok, díszítőelemek sajátos funkcióval is bírtak. A pendely csipkéje például a rontás ellen védett, a kötény – amelyen szintén megjelenik a csipke – „megkötötte” a jót és kizárta a rosszat. Az anyagok minősége és díszítettsége (például a lajbi gyöngyözése) pedig a viselője vagyonáról, társadalmi helyzetéről árulkodtak. Botond és a ruhák formavilágát megalkotó Vass Aranka Adelina szerette volna elkerülni, hogy a ma már nem hordott viseletrészeket funkció és jelentés nélkül emeljék be a projektbe. Ezért a ROKOYA ruhák inkább az egyszerűbb szabásmintát követik, a színek és a sávok szimbolikáját érvényesítve alkotnak képet a viselőjükről.
A leányok régen saját kézzel készítették a ruháikat, és szigorú szabályokat kellett követniük, hogy egyes színeket milyen életesemény után, illetve hogyan szőhettek bele a ruhadarabokba. A ROKOYA segítségével pedig mi is létrehozhatjuk a saját
viseletünk terülőmintáit.
A székely fiatalok népviselete élénkebb színekből állt, így a generátor által kapott
mintákon is visszaköszön a kék, amely a hit, Szűz Mária színe, a piros, amely az életet, a
boldogságot szimbolizálja, illetve a zöld és a barna, amelyek azt jelezték, hogy a ruha
viselője – legalábbis annak családja – legelővel, szántófölddel rendelkezik. Az idősebb nők, az asszonyok sötétebb földszíneket viseltek. Azok, akinek pap vagy apáca volt
a családjában, pedig a lila színt is magukra ölthették. A diplomamunka nevét adó rokolya eredetileg piros és fekete volt. Ez a két szín szinte minden viseletben megtalálható, hiszen a pirosnak rontásűző szerepe van, a fekete a bánat, az elmúlás jelképe.
A sávok vastagsága sem elhanyagolható szempont. Ha valaki széles fekete és
keskeny piros sávokat szőtt, akkor sok szomorúság érte az életében és kevés öröm. Ennek a mintának a fordítottja pedig értelemszerűen a boldogabb életet szimbolizálta. Ismét csak Botondot tudom idézni, hiszen valóban olyan ez, mint egy „lelki tükör”.
A ROKOYA weboldalán jelenleg 4 ruhamodellből válogathatunk, amelyek még csak prototípusok. Szublimációs, transzfernyomásos technológiával nyomtatják ki a mintákat, ezután következik a szabás-varrás. Az alapító terve, hogy a jövőben elindítja saját vállalkozását és eleget tegyen a megrendeléseknek, ugyanis már most is van kereslet ezekre a termékekre. Számára ez egy ízig-vérig székely projekt: a kisfilm, a zene, a fotók, mind székely emberek keze munkáját dicsérik. A ROKOYA célközönségébe elsősorban a székely nők tartoznak, de bárki számára érdekes lehet, aki fontosnak tartja a népi értékmentést és a népművészetet. Ez egy olyan egyedülálló kezdeményezés, amely által határozottan közelebb kerülhetünk saját kultúránk, valamint ezáltal önmagunk mélyebb megértéséhez is.
Szerző: Vékony Anna
Csiby-Gindele Botond diplomamunkája (2020 ) - Vizuális Művészeti Intézet, Eger
Fotók: Bányász Anna
Ruhatervek: Vass Aranka Adelina
Modellek: Csiby-Gindele Rebeka, Csiby-Gindele Tünde, Csiby-Gindele Boróka, Csiby-Gindele Csenge
Kisfilm zene: Ádám Julcsi és Rebeka
