3 virtuális kiállítás, amely az online térben is felejthetetlen élményt nyújt
Az elmúlt egy évben életünk jelentős része átkerült az online térbe — ehhez a változáshoz pedig a különböző művészeti ágak is hamar alkalmazkodni tudtak. A pandémia kirobbanása óta számos különleges, alternatív programon vehetünk részt, az otthonunk kényelméből járhatjuk be a legtöbb galériát, így továbbra sem kell lemondanunk a kulturális élményről, nem maradunk le egyetlen kiállításról sem.
Habár szívesebben lennénk a valódi terekben – főleg ilyen hosszú idő után – és a személyes látogatást nem is lehet teljesen kárpótolni, de a digitális reprezentációnak kétségtelenül megvannak az előnyei is. Sőt, akár többlettel is gazdagodhat egy-egy digitális tárlat. Most olyan kiállításokat gyűjtöttünk egy csokorba, amelyek az online térben is izgalmasak, és akár érdekes párhuzamot is vonhatunk a tematikájukban. Egy generációs problémaként jelenik meg bennük a jövőtől való félelem, illetve a hétköznapokból való kiszakadás és az elmélyedés fontossága is.
Glassyard Gallery
Radek Brousil: There was a choir, there / Volt ott egy kórus…
Radek Brousil a konvencionális fotográfia mellett, annak videón és textilen való megjelenítésével is kísérletezik. A Prágában élő művész első önálló magyarországi kiállításának a Glassyard Gallery adott otthont, ahol központi alkotásként új kisfilmjét láthattuk, illetve az ehhez kapcsolódó fotósorozatát és textilobjektumait. A klímakatasztrófa problémáját a ’90-es évekből ismert melankolikus eszközökkel dolgozza fel, ezzel pedig egy érzékenyebb közegbe helyezi azt. Ahogy mélyebbre jutunk a galéria tereiben, annál inkább egy disztópikus érzés éled bennünk. Február 26-án a művész maga tartott tárlatvezetést, amelyet utólag is megtekinthetünk.
Deák Erika Galéria
Néha az óceánnal merülök
Kalán Viktória, Kárándi Mónika, Rédling Hanna és Sztefanu Marina csoportos kiállítását kivételes módon tekinthetjük meg a Deák Erika Galéria honlapján, hiszen mi magunk fedezhetjük fel a teret egy virtuális 3D túra közben. Habár a kiállítók határozottan eltérő műfajokat képviselnek, még a virtuális térben is jól kirajzolódik egy összhang a fiatal alkotók munkái között. Ezek a kapcsolatok egy olyan dimenziót építenek fel, amelyet akár posztapokaliptikusnak is tekinthetünk. De mégsem vonatkoztathatunk el attól a tapasztalattól, amely a járványhelyzet alatt arra késztettet bennünket, hogy lelassuljunk, és alárendeljük magunkat a környezetünk képlékenységének. A Néha az óceánnal merülök művészei ebből a kilátástalan jövőképből merítettek inspirációt.
acb Galéria
Győri Andrea Éva: Hely a táncra, ahol senki se látja
Győri Andrea Éva egyéni kiállításáról szintén készült egy videó, amelyet az acb Galéria honlapján tekinthetünk meg (a weboldalt egyébként érdemes követni, hiszen a pandémia alatt folyamatosan archiválják ilyen módon a kiállításokat). A barackos fényű tér jelentősége az expresszív, pasztell rajzokon keresztül nyer valódi értelmet, ahol az emberi tudat bensőséges világa bontakozik ki. A művész alkotásaiban folyamatosan jelenlévő spirituális szimbólumokon belül visszatérő motívum a tigris, amely mitologikusan a testi és lelki változásra asszociál. A kiállítás egy izgalmas intimitással rendelkezett, amely arra ösztökélte a látogatókat, hogy elidőzzenek a térben. Ha ebből kimaradtunk, akkor érdemes az online verziót is megnézni, hiszen hasonló érzésben lehet részünk, és a részletes bemutató mellett a művész gondolatait is hallhatjuk.
Szerző: Sterczer Antónia
Kiemelt kép: Deák Erika Galéria
