Quarantine Jewellery – a diplomamunka, amely csak egy kihívásnak indult
Harsány Patrícia végzős ékszertervező a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. A karantén alatt Budapestről vidékre költözött, ahol – sokunkhoz hasonlóan – ő sem tudott ugyanúgy dolgozni, mint a Covid előtt. Érezte, muszáj valami motivációt találnia, amely az alkotásra ösztönzi. Nem is tétlenkedett sokáig, 2020 márciusában egy 100 napos kihívásba kezdett, amely során minden nap elkészített egy hétköznapi „alapanyagokból” összeállított ékszert és ezt a folyamatot mindig dokumentálta.
Sokan hasonló cipőben járunk, mint Patrícia. Hosszú idő után a nagyvárosból visszaköltöztünk vidékre, és a szülői ház légköre egyszerre megnyugtató és nosztalgikus, mégis furcsa érzéssel tölti el az embert. A minket körülvevő tárgyakhoz egy-egy emlék, szokás kapcsolódik, és annyira természetesnek vesszük ezeknek a dolgoknak a rendeltetését, hogy bele sem gondolunk milyen más szerepet tölthetnek be. A Quarantine Jewellery projekt éppen az ilyen megszokásokkal fordul szembe – olyan megoldásokat tár elénk, mint például a biztosítótű, a kockacukor és az iratkapcsok brossá avanzsálása.
„A tárgyak gyűjtögetése korábban is foglalkoztatott. Valencia-ban voltam Erasmuson, ahol mindig kimentem a tengerpartra nézelődni, megnézni, mit hagytak a parton az emberek, mit sodort oda a víz. Barbie-lábak, konzervdoboz, és hasonló dolgok hevertek a parton. Én pedig összeszedtem őket.”
A fentebb említett bross a kihívás egyik legkedveltebb alkotásai közé tartozik. Az egyetemen a projekthez tartozó kiállítás beharangozó képe is ez volt. Illetve ezt a fotót láthatjuk szinte minden olyan hazai és külföldi publikációban, amely a Quarantine Jewellery-ről készült. Patrícia szerint azért ilyen közkedvelt a Sugar Brooch az emberek körében, mert az érték fogalmáról kommunikál. Teljesen átlagos, minden háztartásban fellelhető dolgokból áll össze egy olyan köntösben, amelyre nem sokan számítanak vagy gondolnak.
„Ez egy időtálló darab” – gyakran jellemzünk így egy ruhát, egy tárgyat vagy egy kiegészítőt. A Quarantine Jewellery ékszerek egyes részleteiről azonban ez korántsem mondható el. Sőt, Patrícia tudatosan „múlandó” alapanyagokat használ fel. Számára ez egy kísérlet, amely során alternatív kapcsolatokat keres a test és az ékszer között. Igyekszik az anyagokat olyan testrészre tervezni, amely nem idegen, mondhatni ergonomikusan illeszkedik hozzá.
Habár ez a projekt egy 100 napos kihívásnak indult, még most, 2021 áprilisában is tölt fel újabb és újabb alkotásokat Instagram oldalára és a blogjára. „A 100 napos kihívás egyfajta edzés volt, hogy ösztönözzem magam az alkotásra amíg otthon vagyok. Túlnőtte magát a projekt, de nem bánom. A jövőre nézve is vannak terveim vele. A diplomamunkám előtanulmánya is ez lett, folyamatosan erről olvasok és kutatok. Kísérletezem, mi fér még bele az ékszerviselés határaiba.”
A tervező nem is sejtette, hogy ilyen sokan felfigyelnek majd a projektre. Egyre többen érdeklődnek és követik napról napra, hogy vajon mi lesz a következő darab a sorozatban. A Quarantine Jewellery fogadtatása zömmel pozitív volt, azonban akadtak olyanok, akik kifogásolták egy-egy ékszer alapanyagát, nem helyénvalónak vagy veszélyesnek titulálták azokat. „Ezeket az ékszerek elsősorban nem eladásra, mindennapi viselésre terveztem, hanem egy kísérlet részei. Számomra ez a kísérlet egy tárgynapló is egyben. Még nem volt arra példa, hogy valaki vásárlási szándékkal keresett volna meg, de nem is adnám el őket, hiszen nem olyan kivitelezésben készülnek. Mostanában sokat gondolkoztam ezen, de egyelőre nem az a célom, hogy árusítsam őket. Inkább egy kiállításokra szeretnék velük eljutni” – fogalmazott Patrícia.
Mivel ez a munkamódszer Patrícia számára is új volt, ezért gyakran megesett, hogy nem érezte, eléggé illeszkedik-e az adott testrészhez az alkotás. Máskor az anyagpárosítások nem úgy sikerültek, ahogy várta. Mivel nem formálja vagy alakítja át a talált alapanyagokat, hanem „nyers valójukban” mutatja meg azokat, így pár alkotást újra kellett gondolnia, átterveznie.
A Quarantine Jewellery projekt során dokumentált és megosztott alkotások az ékszerviselés határait feszegetik, miközben egyfajta korlenyomatot adnak a karanténban eltöltött időről. Ezt párhuzamba állítva a korábbi, mára már csak emlékként fennmaradó időkkel, néhol gyermeki gondolatokat felelevenítve, adaptálva.
A Quarantine Jewellery-t az Instagramon @quarantinejewellery néven találjátok meg, és a hozzá készült blogon is tudjátok követni Patrícia munkáit!
Szerző: Vékony Anna
Képek forrása: a Quarantine Jewellery Instagram oldala
