„Amint őszinték és sebezhetőek vagyunk, elkezdünk fejlődni” – OHNODY-val beszélgettünk
Hegyi Dóri, vagyis OHNODY dalain jól érződik, hogy számára rendkívül fontos a zene és a vizuális világ közötti dinamikus kölcsönhatás. Az énekesnővel a különböző projektjeiben visszatérő képekről, a kreatív alkotómunkáról és a zene gyógyító erejéről beszélgettünk.
Egyértelmű, hogy számodra a vizuális megjelenés az önkifejezés fontos eszköze. A zene és a képi világ milyen kapcsolatban áll egymással a munkáidban?
Szeretek több különböző kreatív forrásból meríteni és ezeket összepárosítani. Az szokott történni velem, hogy van valamilyen hangulatom, ami valamilyen színre emlékeztet, amiről asszociálok valamilyen vizuális élményre. Mondjuk filmekre, az abban szereplő jelmezekre, karakterekre. Vagy fordítva.
A tánc, a táncosok visszatérő elemei az előadásaidnak. Számodra miért meghatározó a jelenlétük a színpadon, a videóklipekben?
Tetszik, ahogyan mozognak. Hogy a testükkel fogalmazzák meg azt, amit nekem a szabadság és az intimitás jelent.
A különböző megjelenési formák, a zene és a vizuális elemek milyen érzelmeket, fogalmakat közvetítenek a munkáidban?
Öngyógyításra használom a zenét. A félelmeimet és az egómat teszem ki magam elé, mert hiszek abban, hogy ezekkel is ugyanaz a helyzet, mint mondjuk a pszichothrillerekkel. Amíg csukott szemmel és befogott füllel ,,nézem”, addig az agyam kitölti gondolatokkal a nyusziságból fakadó üres helyeket. Aztán kinyitom a szemem, elkezdem hallani a zenét és biztos, hogy először megijedek. De aztán rájövök, hogy amit elképzeltem sokkal félelmetesebb, mint ami a valóság és megmosolygom magamat. Ez az üzenetem. Az önszeretet egyik alapja szerintem az, hogy merjük vállalni magunk és mások előtt a hülyeségeinket. Mert amíg tagadjuk őket, addig hibaként fogjuk fel a lényünk egy részét és ítélkezünk magunk fölött. Amint őszinték és sebezhetőek vagyunk, elkezdünk fejlődni és utakat találni arra, hogy képesek legyünk adni és befogadni.
Minden projektednél te találod ki, milyen a vizuális látványelemeket használsz?
Az alapötleteket igen. Szeretek történeteket mondani a velem dolgozóknak, hogy ők is valamire asszociáljanak az ötleteimből és azokat valósítsák meg (ezen a korlátozáson felül) szabadon.
Három videókliped (Hideg, Egy másik életben, Dunának) látszólag különböző képi világgal bír. Az említett klipek esetében honnan merítettél inspirációt?
Ösztönösen szeretek alkotni. Az emberi történetek és életek inspirálnak. A Hidegnél szerintem ez ki is rajzolódik. Itt a családi VHS kazettáink digitalizált változataiból vágtam össze a klipet.
Az Egy másik életben forgatási napján ismertem meg a Bettit, akit az Instán találtam meg és teljesen beleszerettem. Úgyhogy ebben az esetben rajta volt a fókusz és a mozdulatain, amelyeket a szövegre improvizált ott helyben.
A Dunának pedig Rácz Dani rendezővel való lelkizéseink, és az akkori megfejtéseink eredménye, amit az ő vizuális világa egészít ki.
Hogyan befolyásolta a saját stílusodat, hogy egy ideig nem Magyarországon éltél?
Amikor Cardiff-ban éltem megtanultam, hogy mekkora ereje van a közös kreatív alkotásnak. Illetve a különböző művészeti ágak vegyítésének és ezzel a mentalitással átitatódtam teljesen.
Az Egy igaz szerelem című albumod borítójához honnan merítettél inspirációt?
Sokat használom az intuíciómat. Amikor kreatív munka van, akkor lenyúlok magamba ötletért. Nem szoktam ezeket kitalálni előre, mert mindent tudok és érzek, amit tudnom és éreznem érdemes. Úgyhogy a kérdésedre a válaszom az, hogy egy délután elgondolkodtam azon, mindenkiben van egy belső valami (az én esetemben a borítón látható vekengést imitáló barokkos királylány), amit elnyomnak a fájdalmak.
Az elmúlt hónapokban, a bezárt közegben mi volt az, ami mindig feltöltötte a kreatív energiáidat?
Befelé figyelek és újranézek filmeket, mert mostanában új értelmet nyernek. Könyveket újabban nem olvasok. Inkább sokat írok naplót, verseket.
Szerző: G. Bonifert Rita
Kiemelt kép: Halász Jácint
