Nem melegpropaganda, hanem egy érzékenyítő műsor, ami feltárja az LMBTQ+ közösség életét – Pose sorozatajánló
Napjainkban a sorozatok átvették a hatalmat a szórakoztatóiparban, jobbnál jobb szériák követik egymást. Ezek közül a Pride-hónap alkalmából (is) szeretném kiemelni a Póz (Pose) című sorozatot, amelyet a filmtörténet legtöbb LMBTQ+ tagokból álló stábjának köszönhetünk. Köztük Ryan Murphy producer és rendezőnek, aki az Amerikai Horror Story alkotójaként robbant be a köztudatba. A jelenlegi helyzetben – amikor a gyűlölködést és társadalmi kirekesztést törvénybe kívánják iktatni – különösen fontosnak tartom a műsor megemlítését.
Íme egy főleg spoilermentes, kissé szubjektív ajánló arról a sorozatról, amely egyszerre megmelengeti és összetöri a szíved, öröm és bánat könnyeket csal a szemedbe, olykor pedig táncra perdít.
A show visszarepít minket a '80-as, '90-es évekbe, amikor dübörgött az undergorund bálkultúra és természetesen a vouge, amely közösségét az afrikai-amerikai és latin-amerikai LMBTQ+ alkotta. A sorozat rendkívül hiteles képet ad a drag bemutatók és táncpárbajok színpompás világáról, köszönhetően Jennie Livingstonnak, aki a Paris is Burning című dokumentumfilmet készítette a vogue-ról. Nemcsak betekinthetünk egy kevésbé ismert kultúra kulisszái mögé, hanem nyomon követhetjük a szerethető és komplex karakterek életútját, akiknek az átlagember problémái mellett a társadalmi kirekesztéssel és a stigmákkal is meg kell küzdeniük.
Ez az igényes és igéző látványvilágú sorozat a vogue egyik házára, az Abundance és az Evangelista Ház tagjaira összpontosít, így nem csupán a szakmai sikereiket és botlásaikat, a házak közti és a házakon belüli rivalizálást is bemutatja. Elvégre minden bálesten különböző styling és tánc kategóriákban mérettetik meg magukat a táncosok. Ki a leghitelesebb cisz? Ki a legfejedelmibb? Ki a legmadonnásabb? Ki lesz a téli bál királynője?
A műsor nyitányában Blanca (Mj Rodriguez) elhagyja az Abundance házat, ezzel hátrahagyva a zsarnoki Elektra Abundance-t (Dominique Jackson). Megalapítja saját házát, amelybe Anyaként befogadja a rászorultakat. Így kerül hozzá a szülei által kitagadott, balett-táncosi babérokra törő Damon (Ryan Jamaal Swain), majd Damon barátja, a szintén táncos Ricky (Dyllón Burnside), a modell pályáról álmodozó szexmunkás Angel (Indya Moore), és az utcán lődörgő Lil Papi (Angel Bismark Curiel). A család apafigurája a showman és konferanszié, Pray Tell lesz (Billy Porter).
A Pose nemcsak egy showműsor, hanem dráma is, hiszen a karakterek magánéletének hullámhegyeit, olykor hullámvölgyeit is figyelemmel követhetjük. Blanca és Elektra ellentmondásos anya-lánya viszonyát, amely sok megpróbáltatást túlél. A ballroom vetélkedést, amely a legszélsőségesebb megoldásokhoz vezetheti az embert. A hajléktalanságot. Az áskálódást. A megalázást. Bár Elektra Wintour sokszor ellenszenves, döntően az ő intrikái vezetnek konfliktushoz, mégis a szívünkbe zárjuk a karakán attitűdjével.
A Pose minden tekintetben formabontó és lázad a hagyományos filmkészítés ellen. Témája úttörő, hiszen teljesen a transzneműek életére koncentrál. Őszintén tárja fel a szexmunka veszélyeit, azt, hogy milyen anyagilag és érzelmileg is kiszolgáltatott helyzetben lenni egy toxikus kapcsolatban, valamint a szexuális felvilágosítás hiányosságait. Ugyanakkor még a súlyos témák is emészthetővé válnak a szereplők teátrális és szenvedélyes viselkedésének köszönhetően.
Fontos hangsúlyoznom, hogy a sorozat nem melegpropagandát közvetít, nem népszerűsíti a pedofíliát, amely bűncselekményt a kormányzat tévesen párhuzamba állítja az LMBTQ-val. A Pose érzékenyít, feltár egy underground közösséget, ahol családtagként szeretik és szeretve utálják egymás a tagok. A versengés ellenére támogatják egymást a bajban, legyen szó felelőtlenségből elkövetett gyilkosságról, egy HIV-pozitív teszteredményről, elveszített vállalkozásról, homofóbia elleni harcról vagy kizsákmányolásról. Vérrokonság ide vagy oda, hiszen a család, az család. Amely fogalom nem szorítható biológiai, etnikai vagy nemi határok közé.
A műsort még életszerűbbé teszi, hogy a transznemű készítői a saját életeseményeiket építették bele a cselekménybe, illetve a legtöbb szereplőt valódi vogue táncosok, és ballroom mentorok inspirálták. A csodás színész és divatikon, Billy Porter által megformált Pray Tell (Kikiálltó) személyében leginkább Junior Labeiját láthatjuk viszont, aki a kor híres konferansziéja és ballroom alakja volt. Blanca Evengalista karakterét Angie Xtravaganza és Avis Pendavis házanyák inspirálták. Angel a szintén transzszexuális modellel, Octavia St. Laurent-nel hozható párhuzamba, aki egy Eileen Ford által rendezett modellversenyen került fel a divatszakma térképére. Damont pedig a táncos, házalapító apa és koreográfus Willi Ninja ihlette.
Úgy vélem a sorozat erőt adhat azoknak is, akik még bizonytalanok a szexuális identitásukban, akik még a szekrénybe zárva kényszerülnek élni. Nemcsak a karakterekkel, hanem nehézségeikkel is azonosulhatnak: kitagadás a biológiai családból, magány, a hovatartozás hiánya, küzdelem az önazonosságért és az egyenlő jogokért, a nemváltással járó átmeneti időszak. Erőt adhat bárkinek, akit az újonnan megszavazott törvény kirekeszt és kriminalizál. Valamint sok tekintetben magyarázattal szolgálhat azoknak, akik nyitottak az LMBTQ+ közösség megismerésére, mert a sorozat sok kérdésükre választ adhat.
Szerző: Krajnyák Petra
Képek forrása: Netflix
