Nagyi ing vs. dirndl – A female gaze hatása az öltözködésre
A feminizmus a klasszikus hollywoodi filmekben gyökerező hagyományokra, a male gaze-re – amely nemtől függetlenül veszi rá a nézőket arra, hogy azonosuljanak a heteroszexuális férfi főszereplővel és kontrolláló „tekintetét” elsajátítsák – a female gaze-zel válaszolt. A domináns kultúra a férfiasságot tradicionálisan az aktivitással, amíg a nőiességet a passzivitással köti össze. A maszkulin nézőpont tehát a női testet a férfi élvezet tárgyaként mutatja be, amelynek kötelessége elviselni a kíváncsi tekinteteket.
Fogyasztóként nemcsak a popkulturális termékeket nézzük a férfi nézőponton keresztül, hanem bizonyos mértékig a belsővé tett male gaze diktálja például a ruhaválasztásunkat is. Illetve vannak olyan helyzetek, amelyekben ennek a külső mércének megfelelően prezentáljuk női identitásunkat, anélkül, hogy tudatosulna bennünk, hogy a férfiak által írt kottából játszuk a nőiességet.
A female gaze
Mindezzel szemben a female gaze nem azt jelenti, hogy ezt a nemiséget túlhangsúlyozó, tárgyiasító szemléletet – vagyis a male gaze-t – egy másik, tárgyiasító állásponttal helyettesítjük. Sőt, a „tekintet” tárgyát nem is kell feltétlenül a férfiakra korlátozni. A female gaze egyénként engedi láttatni az embert, a női testet pedig úgy mutatja be, hogy közben nem kapitalizálja az emberi szexualitást. Ez a fajta szemlélet intimitást teremt és megengedi, hogy a valódi érzelmek is megmutatkozhassanak. Keresi azokat az ábrázolásmódokat, amelyek nem tárgyiasítják az embert és tiszteli a nyers valóságot. Nincsenek olyan irreális elvárásai a külsőségeket illetően, amelyeknek állandóan meg kellene felelni.
A világ szerencsésebb szegleteiben egyre inkább tágul a lehetőségek tárháza. Ezekben az országokban a nők alakíthatják ki a saját identitásukat, stílusukat, valamint a szépségről alkotott fogalmat. Erre az identitáskeresésre, az önállósodásra a divat- és a szépségipar is masszívan építkezik, hiszen a modern nőre nemcsak a termelésben, hanem a fogyasztásban is lehet számítani. Így kapcsolnám össze az alapvetően vizuális kultúrában alkalmazott female gaze-t a divatiparral, és az öltözködés önkifejező szerepével.
Elő a női szemekkel a divatban is
Mitől lesz „nőbarát” egy adott ruha, egy kollekció? Elsősorban attól, hogy az adott termék nemcsak pokolian jól néz ki, hanem mennyeien jó érzés magunkra ölteni és létezni benne. Ez a szempont a kezdőlépés afelé, hogy újrafogalmazódjon a női ruhatár alapszekciója. Így felmerül a kérdés, vajon forma és funkció tekintetében átmegy-e a tűsarkú a teszten, ha egy egész napon keresztül talpalunk benne? Mennyire praktikus a skinny jeans-szel megkoronázni egy romantikus lookot, ha a kiadós brunch után amúgy is számítani lehet bizonyos mértékű térfogatnövekedésre a hastájékon?
A hagyományos klasszikus alapdarabok leginkább a férfi fejében lakozó női szépségideált öltöztetik, aki nem rohan a villamos után, nem keveredik szélviharba és a vörös rúzsa nem hagy kimoshatatlan nyomokat a kedvenc ingén. De ez a nő egy fantázia, egész egyszerűen nem létezik a valóságban. Csupán a male gaze egyre inkább fakuló ideálja. Közben – a nők által megélt mindennapokhoz sokkal közelebb álló – female gaze visszaköveteli a nőiség megfogalmazásának jogát. A nőiség ugyanis megannyi módon megélhető, és ha belülről definiáljuk meg, akkor nem jár vele feszengés, nem a másik nemtől várjuk a visszaigazolást. Nem mellesleg autentikusan – és akár domborulatok nélkül – tárja fel a női érzékiség ezer színét.
„Férfitaszítás” mesterfokon
Eklektikusan egymásra rétegzett ruhadarabok, hatalmas kiegészítők, értelmezhetetlen lábbelik – évről-évre egyre inkább ezek jellemzik a street style fotókat. A legkülönbözőbb nők egyedi szettekben uralják az őket körülvevő teret, ezzel jelzik, hogy a modern nő felszabadult és a határozott elképzelést fogalmazott meg a modern nőiségről. A fashion bloggerek tudatosan játszanak a női identitással, az erős, független attitűdöt sugározzák. Így a male gaze által megformált nőiesség és a szexualizált női test kikerül a fókuszból.
Az elmúlt évtized leghíresebb man repellerjei (férfitaszítói) közé sorolhatjuk Leandra Medine-t, Carrie-t a Szex és New Yorkból, vagy Alexa Chungot is, akik beleálltak a személyiségük exhibicionista módon való felvállalásába. A feltűnő, nonkonformista outfitek kreativitásának mértéke fordított arányban áll a szexiséggel, mármint annak tradicionális verziójával. Hárem nadrág, boyfriend jeans, overál, melegítő, válltömések – amelyek biztosan nem részei a férfiak által összeállított álom outfitnek – mind szerepeltek már a női magazinok must-have toplistáiban. Azonban fontos tisztázni, hogy a female gaze lényege nem az, hogy megidézze az ízléstelen, szőrös-lábú-feminista rémképét, aki rituálisan miniszoknyát és melltartót éget szabadidejében. Sőt, adott esetben a miniszoknya és a latex gatya is lehet autentikus, és a male gaze-t levetkőző nő személyiségének kifejező eszköze, ha a megélt érzelmek és vágyak alakítják a női identitást, nem a belsővé tett külső kontroll alakítja azt.
Nagyi ing vs. dirndl
Bár az elmúlt időszak – az otthonkámban eltöltött ijesztő mennyiségű időt tekintve – inkább a human repelling érába sorolható be, de tisztában vagyok azzal, hogy a gardróbom nyomokban férfitaszító darabokat is tartalmaz. Az internalizált male gaze szintem ősidők óta meglehetősen alacsony, azonban a coolság fővárosában, Berlinben töltött év is kétségkívül elementáris erővel szabadította fel minden maradék korlátomat öltözködés terén (is).
A beszámoló hitelességét tekintve sajnos, nem töltök szignifikáns időt a férfiak véleményező szemvillanásainak fürkészésével. Néha azonban elcsípem néma megborzongásuk, amelyet az ABBA-gatya vagy egy pár csattogó clogg vált ki belőlük. Ha pedig nem ennyire explicit a reakció, akkor néha, de tényleg csak néha eltűnődöm, hogy a fehér-kék hajszálcsíkos vászon pizsama – ami leginkább egy egészségügyi ápoló benyomását kelti – vajon felér-e a hot fehérneműbeli magasságokig? Legális-e egy előnytelen szabású boyfriend jeans-nagypapa tiroli inge szettben elérni az önbevalláson alapuló szexiség csúcsát? A listán ott van még a hatalmas keretes napszemüveg, a párducmintás ing, a lábak formáját elnyelő culotte és a vad sziluettet kölcsönző, túlméretezett zakó is.
Én azt mondanám, hogy jelenleg az átmeneti fázisban járunk – hiszen bizonyos, kiváltságos körökben sikkesnek számít, ha valaki mindenféle kötöttség nélkül, az öltözködésen keresztül reprezentálja önmagát. Reménykeltő az a tény is, hogy az ellenkező nem megzavarodott egyedei nem futnak azért olyan messzire egy lifegő rojtos, hímzett ködmönke, alias party outfit láttán.
Szerző: G. Bonifert Rita
Kiemelt kép forrása: @leandramcohen/Instagram
Forrás: Art Clubbers, Frankie Graddon, DailyLife
