„Fontos, hogy harmonikus kapcsolat alakuljon ki a természet és az emberek között” — Interjú Csabai Zitával, a Philomén tervezőjével

Csabai Zita 2018-ban indította el saját márkáját, a Philomént. Hazai színtéren az elsők között foglalkozott a fenntarthatósággal, illetve designer eco fürdőruházattal. Zita a tervezéstől az értékesítésig részt vesz a márka életében, amely a fenntartható módszerek köré épül: tengerekben elhagyott halászhálókból készült, újrahasznosított anyagot használ fel, és szabászati hulladéktól mentesen, etikus környezetben, Budapesten gyártja le a darabokat. Inspirációjául olyan gyerekkori álmodozások szolgálnak, amik más kultúrákról, más évtizedekről szólnak. Miközben bejártuk műhelyét — aminek egyébként lakása nappalija ad teret — a tervezés folyamatáról, a saját márkához vezető útról és a természettel való harmonikus együttélésről is beszélgettünk.

Forrás: Philomén

Milyen út vezetett a divattervezésig?
Ha szóba kerül a pályaválasztás, a testvérem mindig felidézi, hogy alig voltam öt éves, de esténként már arról álmodtam, kollekciót tervezek. Bármit kezdtem el rajzolni, női formákká alakultak, amiket végül felöltöztettem. Persze, nem volt mindig ilyen egyértelmű ez az út, hiszen elsősorban rajzolni szerettem. Először festészet szakon tanultam Szegeden, de mielőtt végeztem volna, úgy döntöttem, inkább divattervező leszek. Ekkor kerültem a MOME-ra. Ettől függetlenül továbbra is érdekel a festészet, és a lakberendezés is — szóval minden, ami az esztétikához köthető.

Szegeden nagyon pozitívak és nyitottak az emberek, ez a szellem pedig engem is elkapott. Az eleinte félénk és bújós kislány elkezdett extrovertáltabbá válni. Életem legfelszabadultabb és leggondtalanabb időszaka volt, amikor a városban éltem. Ott az alkotáson volt a fókusz, és az én elvontabb énem is előtérbe kerülhetett. Szeretném, ha az életemnek ezen szakasza a Philoménben is megjelenne, ezért idén először terveztem mintás fürdőruházati darabot – de semmiképpen nem utoljára.

Miből merítesz inspirációt az alkotáshoz?

Gyerekkoromban nem adatott meg, hogy utazzak, ezért sokszor álmodoztam arról, hogy mediterrán helyeken nyaralok, és érdekes emberek vesznek körül. Például imádok eljátszani a gondolattal, hogy a hetvenes években milyen partikon vehettem volna részt. Emellett mindig elképzelek egy nőtípust, akinek tervezek — azt hiszem, ez a saját magam legjobb verziója. Bennem is több féle karakter él — az egyik ilyen meghatározza a Philomént. Tervezők közül például Jacquemus nagyon inspirál, hiszen rajta is azt látom, hogy nem terméket tervez, hanem egy életérzést ad át. Emellett fontosnak tartom az engem körülvevő környezetet is. Olyan dolgok vesznek körül, amik megnyugtatnak vagy inspirálnak. Szeretek másoknak alkotni, ahogyan azt is, ha a saját életteremben is visszatükröződik egy meghatározó stílus, amiben jól érzem magam.

Az egyetemen elvégzése után milyen kihívásokkal kellett szembenézned?

Az egyetemen sokáig konzultáltunk egy témáról és nem feltétlenül kész terméket, hanem inkább objekteket terveztünk – a gondolat és annak az átadása volt a lényeg, ezért számomra sokkal öncélúbb volt a tervezés folyamata. Ezt értékelték az oktatók, ezért általában ezzel le is zárult a projekt. Elég nehezen viseltem, mert szerettem volna kész, hordható ruhadarabokat létrehozni. Ha piacra tervezel ugyanúgy fontos a koncepció, a gyártás, és az értékesítés is. Túl sok időt töltöttem el koncepciók tervezésével és a modellezéssel, ezért a varrás a mai napig számomra több időt vesz igénybe. Az egyetem után kicsit elveszettnek éreztem magam. Azt pontosan tudtam, hogy előbb vagy utóbb saját márkát szeretnék, csak azt nem, hogyan kezdjek bele. A diplomamunkám egy látványos, jelmezszerű munka volt, amiről úgy gondoltam, nagyon passzolna Péterfy Bori karakteréhez. Érdekes egybeesés, de amikor ezt leírtam neki, azt válaszolta, hogy látta a munkám, és már fel akarta venni velem a kapcsolatot. A mai napig dolgozom neki megrendeléses alapon – örültem, hogy láttam hasznosulni a munkám, és ez akkor egy nagyon jó visszacsatolást jelentett nekem.

Melyik részét élvezed leginkább az alkotásnak?

Már moodboardok összeállítása is egy nagyon inspiratív folyamat — összegyűjteni festészeti alkotásokat, épületeket vagy régi fotókat, amik az alapját képezhetik egy kollekciónak. Később meglehetősen sok rajzi felvetést készítek, amik meghatározzák, hogy milyen típusú fazonok lesznek. Ezek közül sokat le is modellezek, olyan 20-30 százalékkel többet, mint ami valójában bekerül a kollekcióba.

Milyen nehézségeket tartogatott a saját márka elindítása?

Az első kollekciónál ködös elképzeléseim voltak egy márka működéséről. Ráadásul kicsit halogatós voltam, így nehezen hoztam döntéseket — például arról, hogy melyek legyenek a végleges fazonok. Az első kollekció után ezek már sokkal könnyebben mentek, mivel már konkrétan megfogalmazódott bennem a márka identitása. Egyre rutinosabbá, tudatosabbá váltam, illetve segítettek a vásárlói és szakmai visszajelzések is. Anyagot viszonylag gyorsan találtam, közvetlenül a gyártótól szerzem be, de a varroda már sokkal nagyobb kihívást jelentett. Külön varrodák foglalkoznak fürdő- és sportruházatokkal az elasztikus anyag miatt, más felszerelést és szakértelmet igényel a varrónők részéről. Volt, hogy egy hónap után közölte a varrónő, hogy nem tudja megcsinálni az új kollekciót. Aztán – amikor már csúszásban voltam a szezonhoz képest – egy másik varroda olyan árat ajánlott, ami megfizethetetlenné tette volna a darabokat. Amikor még júniusban sem volt legyártva a kollekció, mély pontra kerültem. Viszont van bennem kellő mennyiségű elhivatottság és nagyfokú ambiciózusság, ami áthidalja ezeket a nehézségeket. Harmadik próbálkozásra vettek fel a MOME-ra is, nehezen török meg! A pozitív visszajelzések mindig sokat segítenek – például nagyon jó érzés, amikor más, elismert tervezők hordják a darabjaimat, vagy amikor olyan lapok írnak a márkáról, mint az olasz Grazia.

Mióta foglalkoztat a fenntarthatóság?

A természettel való szoros kapcsolat gyerekkorom óta jelen van az életemben. Békés megyeiként sok időt töltöttem nagyszüleimnél, így szinte falun nőttem fel. Mivel mezőgazdasággal is foglalkoztunk, állatok vettek körül, a szüleim jól ismerték a földeket — így én is természetesnek éltem meg, hogy figyeljek a környezettudatosságra a márkám megalapításánál is. 2017-2018 körül külföldön már javában feszegették a fenntarthatósági kérdéseket, itthon kevésbé. Aztán a globális klímaválság és az azzal járó szorongás ide is elért. Ezt a magánéletben próbálom a helyén kezelni, nem szabad, hogy a félelem meghatározza minden pillanatunkat. Fontos, hogy harmonikus kapcsolat alakuljon ki a természet és az emberek között. Örülök, hogy amit a szüleimtől tanultam, azt a Philoménben vihetem tovább, és a márkán keresztül én is megszólíthatok másokat, edukálhatok. Egy tervezőnek ma már felelősséget kell vállalnia. Valóban figyelembe kell vennie a fenntarthatósági szempontokat, és nem csak a marketing eszközeként használni azokat. Vásárlóként is jobb résen lenni, és olyan márkákat keresni akiknek valójában leinformálható a beszerzésük.

Mi a helyzet a fast fashionnel? Lehet jelentőséget tulajdonítani az ő törekvéseiknek?

A fenntarthatóságnak sok szelete van — ennek egy részét teszi csak ki az alapanyag. Egy valódi fenntartható márka esetében az újrahasznosítás mellett a lokális gyártásról, beszerzésről, limitált darabszámról, etikus munkakörülményekről, minimális szállításról is beszélhetünk. Emellett fontos olyan darabokat tervezni, amik hosszú évekig kiszolgálhatják a vásárlót – nemcsak fazonban időtállóak, hanem minőségben is. Nem gondolom, hogy egy fast fashion márka ezeket a szempontokat komplexen meg tudná közelíteni.

Mi a véleményed a hazai design életről?

Nagyon tehetséges tervezők vannak itthon, és még több lehetne, ha nem lenne ilyen nehéz érvényesülni. Nyugat-Európához képest Magyarországon sajnos nagyon szűkös az a vevőkör, akik igénylik a designer-minőséget. De látom, hogy egyre jobban vágynak arra az emberek, hogy különleges darabokat szerezzenek be, és ezt nagyon izgalmasnak találom. Elmondhatom, hogy szerencsés helyzetben vagyok, mert olyan tervezőket ismerek, akikkel támogatjuk egymást. A versengésnél sokkal menőbb, ha kedvesek vagyunk egymással, és ha valóban érdeklődünk egymás felől.

Zita munkáit itt találjátok meg:
Honlap: philomen.eu
Instagram: @philomen.studio

Szerző: Sterczer Antónia

Previous
Previous

A body positivity korszaka leáldozott?

Next
Next

Dress code? Dress-coding!