Pretty. Privilégium?
Az elmúlt évtized társadalmi turbulenciái a felszínre löktek olyan évszázados igazságtalanságokat, amelyek abból fakadnak, hogy komplett társadalmi csoportoknak, kultúráknak kellett a margóra szorulniuk, mindezt az egyenlőtlenségre épült rendszerek kedvezményezettjeinek elterpeszkedése következtében. A szépség privilégiuma is egy a sok szisztematikus kivételezettség közül, amely azokat illeti, akik beleesnek a kritikus tömeg által definiált szépségideál halmazába. Ők az élet apróbb, és egészen nagy horderejű szituációiban is könnyedebben boldogulnak, a kimondatlan közmegegyezés szerint kevésbé szemkápráztató embertársaiknál.
Mi jelent az, hogy szép?
Az emberiség az ókorig visszanyúlóan a filozófiától kezdve, a biológián át a kultúráig számos aspektusból igyekezett megragadni és egy meghatározott definícióba beletuszkolni azt a látszólag megmagyarázhatatlan vonzalmat, amit a fizikailag attraktív egyének iránt érzünk. Habár az, hogy ki kinek a gyönyörűsége előtt hódol, néha annyira távol áll a saját magunk által meghatározott szépség fogalmától, hogy arra a következtetésre jutunk, ez a kérdés mélyen szubjektív. Azonban mégis van egy olyan nő- és férfialak, amely az adott korszakban, kultúrában megtestesíti a klasszikus szépségideált. Nagyobb megdöbbenés nélkül konstatáljuk, hogy ma a szépség fogalmát általánosságban a világos bőrű, hosszú szőke hajú, vékony és egészséges testű heteroszexuális nő meríti ki.
A világosabb bőrszín piedesztálra emelése az alapvetően afroamerikai, latin vagy mediterrán közösségekben is jelen van: „Nem becsülöm alá azt a privilégiumot, amiben a világosabb bőröm miatt részesülök. A fekete barátaimmal sokszor emlegetjük a 'kvótát' (vagyis, hogy a márkák csupán limitáltan alkalmaznak színesbőrű modelleket, ezzel a privilegizált egyéneket juttatva lehetőségekhez). Engem minden bizonnyal előrébb vitt az a tény, hogy beleillek bizonyos kategóriákba.” – hívja fel a figyelmet Adwoa Aboah brit modell a The Guardian interjújában.
Az általa emlegetett „bizonyos kategória” lehet például az, hogy a divatházak igen gyakran azokat a fekete modelleket tették a plakátjaikra, akik klasszikus európai arcvonásokkal rendelkeztek. Bár az is igaz, hogy az elmúlt pár évben jelentős mértékben színesedett a divat-, és szépségipar, így olyan nevek is címlapra kerülnek, mint Adut Akech vagy Maty Fall. Ezzel szemben a 2010-es években Jourdan Dunn és Joan Smalls számított a fekete divatikonnak.
Alapvetően, ami az „eszményi” arcberendezést illeti, a sok-sok egymásra montírozott arc adja ki a legkívánatosabb végeredményt: szimmetrikus arc, vékony áll, keskeny orr, nagy szemek. Ez lenne a társadalmi szépség sztenderd, és minél közelebb áll egy nő ehhez, annál gyakrabban kapja meg a szép jelzőt és profitál jelképesen, vagy szó szerint a társadalom többsége által elragadónak talált megjelenéséből.
Ártatlan szépség
Az attraktivitás könnyűségével, tehát a pretty privilege jelenségével jó eséllyel minden ember szembesült már ilyen-olyan helyzetben. Vagy úgy, hogy a saját bőrén tapasztalta, vagy amikor egy fizikailag szemkápráztatóbb társát látta könnyebben előnyökhöz jutni, például egy ingyen ital vagy gyorsabb kiszolgálás formájában. Ennél azonban jóval mélyebbre ható következményei lehetnek az ösztönös szépség utáni vonzódásnak. Kutatások bizonyítják, hogy a társadalmilag előnyösnek tartott külső pozitív hatással lehet az akadémiai és szakmai teljesítmény megítélésére, illetve a társaságban való boldogulás képességére is. Ennél fogva az attraktívabb emberek nagyobb eséllyel jutnak jobb állásokhoz, kapnak bónuszt és szélesebb szociális hálóval rendelkeznek.
Sőt a bíróságon is kifizetődik a megnyerő külső: egy tanulmány szerint a kevésbé csinos/sármos embereket nagyobb valószínűséggel ítélik el hosszabb időre (a becslések szerint átlagosan 22 hónappal több elzárást is kaphatnak ugyanazért a bűntettért, mint vonzónak titulált társaik). Itt meg kell említenünk „Hot Felon” Jeremy Meekst, az attraktív bűnelkövetőt, akit a rendőrségi fotója a divatvilág kifutóira repített miután letöltötte a börtönbüntetését. Bár arról nincs tudomásunk, az ítéletben hogyan játszott szerepet a jeges kék szempár, de az biztos, hogy az internet népe pikk-pakk megbocsátott neki, hiszen cserébe kampányfotókon feszíthet dögös elítéltjük.
A divatiparon kívüli szakmákban ugyan nyilvánosan nem hirdetik, de a munkaadók is „castingolnak”, megítélnek a külsőnk alapján. A nyilvánossággal járó szektorokban például hangsúlyosan nagyot tud lendülni az illető karrierje, amennyiben beleillik a vonzó megjelenés megfelelő kategóriáiba. Ahogyan Adwoa Aboah – aki anyai ágon brit, apai ágon ghánai gyökerekkel rendelkezik –, úgy a szintén fehér- és színesbőrű felmenőktől származó Barack Obama is a „világosabb bőr” társadalmilag előnyösebb megítélése alá esik. Bizony, bizony... többek között a politika is egy olyan terület, ahol a szépséges fizikum a tömegek értékes figyelméből többet szakíthat.
A szépség visszavág
„A kultúránkban azt gondoljuk, hogy ha gyönyörűek vagyunk – tehát vékonyak, sikeresek, híresek, megfelelünk a társadalmi elvárásoknak, ha mindenki szeretetét elnyertük – akkor boldogok leszünk. De ez nem teljesen igaz.” Cara Delevingne őszintén kimondja, attól, hogy a többségi társadalom által definiált szépséget bizonyos előnyökkel és több figyelemmel honorálják, hosszú távon nagyon fárasztó mindig a külső elvárások szerint megjelenni. Viszont egyelőre a pretty privilege él és virul – hiába a #bodypositivity és #shaggyboobs – az egész szépségipar a valóság deficitjéből fakadó önbizalomhiányra épül. Hiszen „a szépség az aranyalaphoz hasonlóan egy valutarendszer. Mint minden más gazdaságot, ezt is a politika határozza meg. A mai modern nyugati világunkban ez az utolsó hiedelemrendszer, amely a férfi dominanciát fenntartja.” – írja Virginia Woolf, aki még bele sem szagolt a 21. század túltolt plasztikai sebészet és kozmetikai márkák által uralt világába.
Vagyis abban az esetben, ha a női (és minden más) nem képviselőinek egyéb, belső értékeit is ugyanakkora figyelem és tapsvihar övezné, mint a fizikai attraktivitást, akkor enyhülne az irreális szépségideálnak való megfelelés vágya. Azonban a pretty privilege megszűnése egy utópisztikus álom, hiszen amellett, hogy minden nap marketingesek hada dolgozik azon, hogy vágyakozzunk a ránctalanított szemkörnyékre és ragyogó bőrre, a szépség vonzereje évezredek óta az emberi ösztönök legmélyéről fakad.
Szerző: G. Bonifert Rita
Nyitókép forrása: Marco van Rijt/models.com
Forrás: Cornell Chronicle, Smith ScolarWorks
