„Borzalmasan taszít a pazarlás és az értelmetlen fogyasztás” – Csókási Dorottya tervezői interjú

Csókási Dorottya szintén egyike a külföldi felsőoktatási intézményekben tanuló leendő hazai designereknek. A University of Arts London igazgatása alá tartozó Central Saint Martins egyetemen folytatja tanulmányait, ahol többet között Stella McCartney, Christopher Kane, és Phoebe Philo is tanult. Jelenleg szakmai gyakorlati évét tölti a Fashion Design Womenswear szakon, de a „white show” fantázianevet viselő munkája már bemutatásra került a 2019-es British Fashion Adwards-on. Az aktuális projektek mellett, fenntarthatóságról, és szakmai jövőképéről is beszélgettünk.

Miért éppen a londoni Central Saint Martins-ra esett a választásod? Miért döntöttél úgy, hogy nem egy hazai egyetemen tanulsz tovább?
Nehéz kérdés és nehéz egyszerűen megválaszolni. Úgy gondolom, hogy mindig vágytam arra, hogy a lehető legtöbbet tapasztaljam az életben, úgyhogy külföld mindig is játszott. A CSM-et azért választottam, mert az egyik legkiemelkedőbb design oktatást nyújtja a világon, és nagyon szerettem volna ott bővíteni a tudásköröm. Mindemellett imádtam az oktatási programjukat, az egyetem összstílusát és a szemet gyönyörködtető portfoliókat.

A karantén alatt nehézséget okozott a távoktatás, mennyire állt ehhez rugalmasan az egyetem?
Én személy szerint nem éltem meg akkora tragédiaként az egész karantént. A mindennapi életem nem sokat változott, hiszen munkába ugyanúgy mennem kellett, az egyetemen is igyekeztek a legszínvonalasabb online oktatást biztosítani addig, amíg nem lehetett blended oktatásra áttérni. Úgy érzem, még előnyömre is kovácsoltam az otthon töltött időt. Magamba tudtam kicsit fordulni, megnyugodni a nagy hajtás és káosz közepette.

A gyakornoki éved alatt milyen cégeknél lesz szerencséd dolgozni? Illetve itt milyen mélységekben engednek elmélyedni az alkotásban, tervezésben? Fantáziát igénylő, vagy inkább megszabott munkákat bíznak rád?
Jelenleg a Nanushka HQ-ban dolgozom Budapesten. Hihetetlenül örülök, hogy náluk kezdhettem ezt a gyakorlati évet, mert ezzel egy régi álmom vált valóra. Nagyon sokrétű a feladatkör, minden nap szinte más, izgalmakkal és pörgéssel teli. Nagyon élvezem, és azt is imádom, hogy haza tudtam jönni egy kis időre.

Nagyon érdekes projekttel készülsz, hiszen a Balenciaga nagy népszerűségnek örvend – főleg a Kardashian család révén – a mainstream kultúrában. De sokan keveset tudnak a kezdetekről, esetleg el tudod mesélni, a te kutatómunkád során milyen érdekes információkra bukkantál?
Nagyon közel áll hozzám a Balenciaga divatház, így nagyon örülök a kérdésnek. A projektemhez – mindamellett, hogy átfogóan beleástam magam a ház esztétikájába és kollekcióiba – főként Cristóbal, a cég alapítójának kezdeti munkássága felé fordultam. Cristóbált a couture egyik atyjának tekintik, mivel hihetetlen, korát megelőző technikákat és stílusokat használt, valamint mérnöki pontossággal tervezte ruháit. Nagy példakép számomra.

Mit jelent számodra a modern tailoring?
A Balenciaga projektem révén boncolgattam a modern tailoring kérdését. Arra a következtetésre jutottam, hogy úgy lehetne emelni az amúgy is szinte szobrászi szabászat csodáját, ha rájövünk, hogy tudjuk pszichológiailag is még személyesebbé tenni a kapcsolatot a személyre szabott ruha és a viselője között. A Balenciaga projektemhez szétszedtem egy modern szabott zakó alapelvét és külön készítettem velük egy-egy egymást kiegészítő, de külön is hordható szettet. Így a „cloth”, tehát a textília maga külön képviselve lett a kabát révén. A vászon/kanavász keményítő borítást egy félmellény szimbolizálja, valamint a puhább részeket, például a válltömést egy nyakpárna képében jelenítettem meg. Az ötletet a karantén ideje alatt kialakuló civódó szellemi állapot inspirálta. Maga a dekonstruált személy igénye formálta meg ezt az alapkoncepciót.

Egy négydarabos kapszulakollekcióval is készülsz a fenntarthatóság jegyében.
A Sustainability Projectem úgymond a búcsú feladat volt az egyetem másodévében. Szabad témakör kötött anyaghasználattal és kemény problematikával. Nagyon közel áll a szívemhez a fenntarthatóság kérdése, borzalmasan taszít a pazarlás és az értelmetlen fogyasztás. A projekt alatt sokat kutattam annak ügyében hogy lehetne megállítani a over-consumption, azaz a túlfogyasztás és a fast fashion szennyezésének kérdését.

Mennyi időt ölel fel egy kapszulakollekció megalkotása, a tervezést és a kivitelezést is beleértve?
Nagyon változó. Többnyire átlagosan 2-4 hónapot mondanék. Nagyon projekt-, illetve igényfüggő.

Hogyan került hozzád közel a környezetkímélés, a tudatosság? Az életed milyen aspektusaiban nyilvánul ez meg?
Igyekszem a való életben is hű maradni a fenntarthatóság témaköréhez, hisz úgy gondolom, egy ember is sokat tud tenni. Egészen kis koromtól kezdve, azaz a neveltetésemből fakadva nem kedveltem a pazarlást, a természet kizsigerelését, „bántását”. Megtanultam, hogy vigyáznunk kell egymásra és a természetre.

Mikre törekedtél a zero waste érdekében? Hogyan lehet egyáltalán egy ruha zero waste?
Nagy sokféleképp lehet szabászatilag megoldani, hogy egy ruha nulla mellékterméket hozzon létre a produkció során. Engem nagyon érdekel a magas-szabászat, és foglalkoztat a matematika is. Sok időt töltöttem a kollekció megtervezése során azzal, hogy a már alapból second hand késztermékeket hogyan tudnám úgy szabni, hogy kontrolláljam a leeső részek mennyiségét és minőségét, azokból érdemleges darabok készüljenek. A ready-made, vagy franciául objet-trouvé a modern művészetben is megjelenik, amikor a művész a talált tárgy művészi felértékelésével foglalkozik.

Mi a véleményed a hazai divatipar fenntarthatóságáról? Lenne itthon kereslet fenntartható, de kisebb kínálatot nyújtó brandekre? (A kisebb kínálatot az exkluzivitás és a fenntarthatóság jegyében értem.)
Erre sajnos research nélkül érdemben nem tudok még válaszolni, de úgy gondolom egyre nyitottabb Magyarország is a belföldi, vintage, valamint egyedi ruhák megtalálására.

Az instagram feeded tele van szebbnél szebb, szinte önálló személyiséggel rendelkező ruhákkal. A személyes kedvencem köztük a white-show, amely a British Fashion Adwards-on is megjelent. Őt például mi inspirálta?
A white-show projektem volt a legelső egyetemi munkám. Így visszagondolva kicsit talán mókás, hogy a szerelem és annak fizikai megnyilvánulása inspirálta. A testi-lelki konnekciót ábrázolja, amit két ember elér akkor, amikor egymásba „olvad” a testük. A sziluett egy diffúzió, amely dinamikára épült.

Az egyetem elvégzése után mik a céljaid? Van esetleg valamilyen álomprojekt, munka, amit mindenképp megvalósítanál?
Szabadon hagyom ezt a kérdést, megengedem magamnak, hogy ne tudjam még erre a választ. Sok mindent szeretnék és sok az elképzelés, de engedem, hogy vezessen az élet és próbálok nyitott szemmel járni lehetőségek után fürkészve.

Kirajzolódott-e már benned egy saját brand gondolata?
Sokszor eljátszom a gondolattal, de úgy érzem, minden egyes projekttel többet tudok meg magamról, ezzel építem a stílusom, érdeklődési köröm és lényegében a brandem. Fiatalnak érzem még magam ahhoz, hogy legyen egy kiforrott, kőbe vésett stílusom. Viszont észrevettem, hogy mindamellett, hogy meditatív és öngyógyító az, amit csinálok, egyre közelebb kerülök az ön-valóságomhoz. Minden amit csinálok egybe fonódik, folytatólagosan viszi tovább ami én vagyok.

Szerző: Krajnyák Petra