„Nem biztos, hogy az a legfontosabb kérdés, jó irányba haladunk-e” – Nagy Tamás Máté formatervezővel beszélgettünk
A Terike from Budapest és a MOME Design Intézet együttműködése révén a következő hetekben megismerhetitek a Design Intézet néhány tehetséges hallgatóját, akiknek az alap- vagy mesterképzés során elkészített munkáik magas designértéket reprezentálnak, illetve innovatív ötleteikkel is kivívták a szakoktatók elismerését. Elsőként Nagy Tamás Máté formatervező művésszel beszélgettünk, aki a (c)heir székkel idén elnyerte a Stefan Lengyel Kiválósági Ösztöndíjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterszakos hallgatója erről a projektről is mesélt nekünk, de az interjú alatt az elektronikus technológia fejlődésének hatásai és a formatervezés jövője is szóba került.
Kezdjük egy egyszerű kérdéssel: hogyan mutatnád be a (c)heir projektet azoknak, akik nem ismerik?
Egy olyan gyerekszéket készítettem, ami a gyerekek felnövése után átalakítható felnőtt székké, ezzel megnövelve a tárgy élettartamát.
Mesélnél egy kicsit arról, hogyan született meg ez a koncepció?
A BME-n jártam alapképzésre, ez a koncepció még ott született meg egy féléves csoportmunka végeredményeként. A prezentációnk után sokat gondolkoztam, több lehetőséget láttam az ötletben és úgy éreztem, szívesen tovább dolgoznék vele. Ez volt a szakdolgozatom témája is, és az előző félévben újra elkezdtem foglalkozni vele, miután jelentkeztem egy olyan kurzusra, ahol egy korábbi projektünket folytathattuk. Azért (is) választottam ezt, mert a BME-s szakdolgozatomból csak látványtervek készültek, tényleges prototípus nem és szerettem volna valóban megvalósítani a projektet. Naivan azt hittem – mivel a műszaki dokumentációt már korábban elkészítettem –, hogy csak le kell gyártanom és nem is lesz más dolgom vele, de végül szinte teljesen újraterveztem az egészet. Sok fejfájást okozott, de nagyon örülök neki, hogy így döntöttem.
A BME-n készített tervet teljesen átalakítottad, vagy néhány részlet megmaradt az eredeti koncepcióból?
Néhány dolgot meghagytam. Az (újra)tervezés előtt kiválasztottam azokat a részeket, amelyekről azt gondoltam, jól sikerültek és nem szorulnak változtatásra. Nyilván több olyan rész is volt, ami gyártási vagy formakarakter szempontból nem sikerült tökéletesen – ezeket feljegyeztem, majd elkezdtem őket átgyúrni. Közben viszont ezek olyan dolgokat is befolyásoltak, amik egyébként tetszettek, úgyhogy azokon is alakítani kellett. Úgy gondolom, hogy egyébként a karaktere hasonló maradt, mint az előző verziónak. Az átszerelés módja teljesen más lett, viszont most sokkal könnyebbé vált a metódus. Illetve én a formáját is letisztultabbnak tartom.
Úgy érzem, nagyon sokat kaptam azzal, hogy a koncepció kitalálásától egészen a kivitelezés végéig közvetlen közelről követtem a projektet. Ebben a folyamatban az egyik barátom apukája – aki már szinte 40 éve asztalosként dolgozik – is nagy szerepet játszott, az ő segítségével készítettem el a széket. Sokat fejlődtem azáltal, hogy ott volt mellettem, vezette a folyamatot, én meg figyelhettem, hogy a gyakorlatban egy bútor hogyan készül, illetve a tervezési hibáimat első kézből orvosolhattam. Bevallom, több olyan részlet is volt, ami láttán az asztalos a fejét fogta – ebből szinte már egy újabb lista is készült, hogy miken változtatnék.
Mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást a tervezés vagy a kivitelezés során?
Elég nagy kihívást jelentett a két különböző szék párhuzamos tervezése, hiszen az átalakítóságra épülő koncepció beleszólt mindkét verzió kialakításába, mindkét korosztály ergonómiai szükségleteit egyszerre kellett figyelembe vennem. Ha valamit változtattam a felnőtt széken, akkor azonnal át kellett gondolnom, az hogyan befolyásolja a gyerekszéket. Valamint ez fordítva is igaz volt. Miután fejben meg rajzban megvolt az átalakítási mechanizmus, készítettem 3D nyomtatott prototípusokat is, és ezután elkezdődhetett a finomhangolás, a részletek kialakítása. A végső verzióhoz pedig nemrég egy Instagram filtert is készítettem. Ha valakit érdekel, hogyan nézne ki a szobájában, akkor így megnézheti (ezen a linken érhető el).
A szakdolgozatodban az elektronikus technológia fejlődésének szokásokra, gondolkodásra, környezetre gyakorolt hatását vizsgálod. Miért erre a témára esett a választásod?
Abból az alapfelvetésből indultam ki, hogy az ember fiziológiája, élettana viszonylag állandó vagy legalábbis nagyon lassan változik, a technológiai környezetünk viszont elképesztő sebességgel formálódik. Számtalan olyan dolgot megemlíthetünk, ami egyszer csak – látszólag szinte a semmiből – a mindennapunk része lett, például az internet, vagy az a lehetőség, hogy tudunk olyan személyekkel is kommunikálni, akik személyesen nincsenek mellettünk. Ezek hatására pedig kialakulnak új (pozitív vagy negatív) szokások – azt találtam érdekesnek, hogy ezekre a külső tényezőkre hogyan reagál az ember. Hogyan egyeztethető ez a két, teljesen más ütemben fejlődő dolog, valamint milyen feszültségeket okoz.
A szakdolgozatom első fejezetében a „mikronhatásokról” írtam, azt vizsgáltam, mit tesz lehetővé a technológia. A következőben már azt elemeztem, ez milyen hatást gyakorolt az életünkre tágabb kontextusban. Példaként említhetném a gondolkodás megváltozását: a modern technológiai eszközöket ma már úgy használjunk, mintha azok mi magunk lennénk. Mit értek ezalatt? Ha nem tudok egy szót angolul, akkor rutinszerűen felcsapom a Google Translate-et, megnézem és már meg is oldottam a problémát. De ilyen az is, amikor úgy keresek rá valamire, hogy bele sem gondolok abba, ezt ennyire könnyen 30 éve nem tehette meg senki. A gondolkodásbeli változások mellett a túlfogyasztás, a túlzott energiafelhasználás témakörét is megvizsgáltam. Ennek a globális vetülete a klímaváltozás, a környezetszennyezés, de van egy lokális, személyes ráhatása is: a saját szokásaink megváltozása. A harmadik fejezetben az emberközpontú design előnyeit, illetve ennek a filozófiának a hátrányait vetettem össze. Majd egy kicsit belegyalogoltam abba is, hogy mi lesz ezután – eredetileg ezt nem akartam kihangsúlyozni, de a konzulensem tanácsára mégis belemerültem a témába.
Az olvasása közben az a mondat nagyon felkeltette a figyelmem, hogy a „modern technológiai eszközök kezelőfelületei nem használják ki az érzékelés teljes spektrumát”, és rögtön a hangvezérlésű eszközök térhódítására gondoltam. Szerinted ezekkel az okos eszközökkel rossz irányba haladunk?
Szerintem nehéz ítéletet mondani. Valószínűleg minden cégre igaz, hogy a formatervezők emberközpontú irányból közelítik meg a tervezést: milyen képességei vannak az embernek, hogyan tud ezekhez viszonyulni és azt vizsgálják, hogyan lesz minél egyszerűbb, komfortosabb a használata. Ezeket a szempontokat nyilván felülírhatja a vállalati okozat, hogy profitot termeljenek, minél szélesebb körben felkeltsék a fogyasztók érdeklődését – ezért nagyon elmosódik az a határ, hogy mi hasznos és mi nem. Például a közösségi média felületek megtervezése is egy emberközpontú filozófiából ered, az volt a cél, hogy betöltsék a kapcsolattartási igényeinket és hogy minél logikusabban legyenek felépítve. Az, hogy a használatuk következménye pozitív vagy negatív, már nem csak a tervezéstől, hanem a felhasználóktól és a használat kontextusától is függ. Nagyon nehéz egyértelműen rámondani bármire, hogy jó vagy rossz irányba halad, mert az igazság az, hogy párhuzamosan mindkettőbe. A szakdolgozatomban arra jutottam, egyáltalán nem biztos, hogy az a legfontosabb kérdés, jó irányba haladunk-e. Sokkal lényegesebb, hogy lokálisan, személyes kontextusban vizsgálva hogyan tudjuk ezt a környezetet tudatosan navigálni.
Az általad tervezett átalakítható széket nyugodtan illethetjük a fenntartható jelzővel (az alapanyaga és időtálló design miatt). De vannak, akik megkérdőjelezik, hogy a formatervezés és a fenntarthatóság valóban megfér-e egymás mellett. Te mit gondolsz erről?
A fenntarthatóság egy olyan buzzword mostanában, ami az élet minden terén, így a formatervezést tekintve is felmerül. Teljesen jogos a kérdés, mivel ha formatervezőként teljesen fenntarthatóak akarnánk lenni, akkor nem csinálnánk semmit. Alapvetően már ez feszültséget teremt a két fogalom között. Azt gondolom, a formatervezésben úgy van értelme a fenntarthatósági törekvéseknek, hogyha olyan tárgyakat készítünk, amik a lehető leghosszabb ideig használatban tudnak maradni. Ez az aspektus nagyban befolyásolja az anyaghasználatot, a tervezői döntéseket is. Szerintem így tud a legegészségesebb kapcsolat megvalósulni a kettő között. De valóban furcsa témakör, főleg ha a greenwashing kérdését is figyelembe vesszük. Ez még tovább homályosítja az egészet.
A fenntarthatósággal kapcsolatban gyakran az újrahasznosítás lehetősége is felmerül. Szerinted elengedhetetlen, hogy ezek összefonódjanak?
Szerintem nem. De ha valaki talál egy olyan üzleti modellt, ami működik újrahasznosítással – és közben az alapanyag nem gyakorol negatív hatást a termékek minőségére –, akkor természetesen ez is egy remek opció. Viszont nem hiszem, hogy a fenntarthatóságnak feltétlenül az újrahasznosítást kell jelentenie.
Korábban említetted, hogy a formatervezés jövőjével is foglalkoztál a szakdolgozatodban. Nagyon érdekelne, mit vizionáltál.
Főleg a virtuális és kiterjesztett valóság tendenciáit analizáltam, illetve az agy-számítógép interfész területét is érintettem. A kutatások során azt a trendet figyeltem meg az infokommunikációs technológiai eszközök között, hogy megnőtt az eszközök személyessége és az igény a személyes élményre – ez befolyásolja a tárgyak kialakítását, valamint erre reakcióként a velük való viszonyunkat. Nem tudom, hogy ez hova fog kifutni, mert sokan azt jósolják, hogy meg kell barátkoznunk a testbe épített technológia gondolatával. Ezzel kapcsolatban én elég szkeptikus vagyok, ezért grandiózus kijelentéseket egyelőre inkább nem is tennék.
Akkor megnyugodhatunk, hogy az életünk nem lesz olyan, mint egy Black Mirror epizód?
Kérdéses, hogy olyan-e már az életünk, mint a Black Mirror. Napjaink technológiai befolyása is ijesztő lehetett pár évtizeddel ezelőtt
Szerző: Tamás Cintia
Képek forrása: Nagy Tamás Máté
Konzulensek: Kiss-Gál Zsuzsanna, Püspök Balázs
Szakdolgozat konzulens: Schneider Ákos, Keszei István
Asztalos: Dobos István
– Szponzorált tartalom –
