„Szeretem a hagyományos dolgokat modern szabászati megoldásokkal ötvözni” – interjú Klein Vanda textiltervező hallgatóval

A Terike from Budapest és a MOME Design Intézet együttműködése révén a következő hetekben megismerhetitek a Design Intézet néhány tehetséges hallgatóját, akiknek az alap- vagy mesterképzés során elkészített munkáik magas designértéket reprezentálnak, illetve innovatív ötleteikkel is kivívták a szakoktatók elismerését. Ezúttal Klein Vanda textiltervezés szakos hallgatóval beszélgettünk, aki Pampa nevű kollekciójáról árult el néhány érdekes információt.

Mesélnél egy kicsit arról, hogy mi volt a féléves tervezési feladat kiírása? Milyen hívószavakat kaptatok, mik voltak az előírások?
Mindkét szakirányomon azt a feladatot kaptuk, hogy valamilyen sportból kell inspirációt merítenünk, majd egy 12, illetve egy 16 darabos kollekciót terveznünk. Sokat segített, hogy mindkét szakon azonos volt a téma, mert kifejezetten szeretem, ha összefügg a két tervezési folyamat. Ezen kívül nem sok meghatározás, korlátozás volt a feladatkiírásban. Egyedül a kötőszakon szabták meg, hogy milyen gépet használhatunk, illetve milyen típusú öltözékeket kell megvalósítani a kollekcióból. Nekem végül a lovaglásra esett a választásom.

Miért éppen emellett döntöttél? Személyes élményed is köthető hozzá, vagy csak lenyűgözőnek találtad a lovaglás világát?
Inkább a második. Nem áll távol tőlem ez a sport, de nem szoktam gyakran lovagolni járni. A családban a húgom űzi ezt a hobbit, magamról azt mondanám, hogy a lovaglás szellemiségét találom rendkívül érdekesnek. A koncepcióm is erre épül. Azt vizsgáltam, mi az, amit én belelátok ebbe a sportba, illetve mit találok benne szépnek, esetleg ellentmondásosnak.

A lovaglásról valószínűleg sokan azonnal azokra a lovaglóruhákra asszociálnak, amelyeket ma láthatunk az ilyen sporteseményeken. A te gyűjtésedben viszont a 18-20. századi ruhák állnak a középpontban. Mi az, ami leginkább megfogott ezekben a darabokban? Van olyan elemük, amit esetleg átemeltél a kollekcióba?
Leginkább a 19. század végére, a 20. század elejére jellemző lovaglókosztümök formavilága inspirált. Valójában ez az időszak általánosságban is nagyon közel áll a szívemhez, csodálom divattörténeti szempontból és – talán emiatt is – rögtön ez a korszak jutott eszembe a lovaglásról. A másik indok, hogy a mai lovaglóruhákat nem tartom annyira kifejezőnek, mert semlegessé váltak és pont az veszett ki belőlük, ami korábban szerintem nagyon magasztossá tette ezt a viseletet. Azt természetesen elismerem, hogy funkcionálisan alakították ki őket és több lovagláshoz köthető sportágban viszonylag elegánsak maradtak, de a romantikus hangulat már hiányzik mind a férfi, mind a női ruhákból.

Akkor a lovaglás a mai formájában nem is inspirált?
Ezt azért nem mondanám, mert a sajátos szellemiség ma is jellemző rá és erre nagy hangsúlyt fektettem a kutatás és a tervezés során. Szerintem sokan megfeledkeznek arról, hogy ez egy nagyon-nagyon régi tevékenység, ezért azt is megvizsgáltam, hol van az a pont a történelemben, amitől fogva sportként tekintünk rá. Kezdetben még nem létezett direkt lovaglóruha, hiszen eléggé összefolyt a mindennapi viselettel, csak akkor kezdett szignifikánsan leválni, átalakulni, amikor már olimpiai versenyszámként is számontartották. Részletesen végül csak azt a viseletet elemeztem, amikor már sportként, hobbiként tekintettek rá.

A ruházat mellett a lovagláshoz köthető eszközök is inspirálóan hatottak a munkámra. Számos tradicionális kelléke – például a nyereg – alig változott az évszázadok során, de az eszköztárában innovatív megoldások is felfedezhetők. Emellett leginkább az ellentétpárokra fókuszáltam. Például arra, hogy egyszerre tartom sportosnak és elegánsnak, romantikusnak és maszkulinnak, szabadnak és szigorúnak, organikusnak mégis minimalistának. Több ilyen ellentétpárt kerestem, és ezeket próbáltam megjeleníteni a kollekcióban is.

Ezekre az ellentétekre én is felfigyeltem. Például a harsány, nagyméretű ujjak mellett egészen zseniális megoldásokat, finom részleteket is elrejtettél a ruhákon. Szerintem pont ezért éreztem azt, hogy a kollekció nagyon modern, mégis nosztalgikus hangulatot kelt bennem. 
Nagyon örülök, hogy ezt mondod, mert főleg az ellentétpárokra épült az egész koncepció. Általánosságban jellemző rám, hogy szeretem a részletgazdag kivitelezést, illetve a kézműves, hagyományos dolgokat modern szabászati megoldásokkal ötvözni. Az alapanyagok terén is kedvelem a kontrasztokat. Ebben a kollekcióban is ezt a kettősséget igyekeztem megteremteni.

Az 5 elkészített look közül 2 szövött, 3 pedig kötött alapanyagból készült (ami nem meglepő, tekintve, hogy kötöttruha tervezésre specializálódtál). Mekkora kihívást jelentett, hogy egy olyan sporttal/viselettel ötvözd a kötést, ahol egyébként nem jellemző ez a technológia?
Az öltözéktervezés szakirányon szövött alapanyagokból dolgoztam, a kötött ruhák pedig a kötöttanyag-tervezéshez tartoznak. Valójában két különböző kollekciót készítettem, de az volt a célom, hogy könnyen kombinálhatók legyenek egymással. Ezért minden darab külön-külön is megállja a helyét, de egymásra rétegezve, akár a két szakirány munkáit kombinálva is viselhetők.

Ami a technológiát illeti: adott volt, hogy milyen gépet használhatunk, ami eléggé meghatározta, milyen keretrendszerekben gondolkodhatunk. Ezt úgy próbáltam a lovaglással összekötni, hogy elsősorban nem a funkcionalitásra fókuszáltam, hanem az ehhez kapcsolódó szellemiséggel igyekeztem átitatni minden darabot. A kötött anyagoknál tudatosan egy minimalista formavilág kialakítására törekedtem, de úgy, hogy közben romantikus hatást keltsen a végeredmény.

Egyébként azt szigorúan előírták, hogy a kötött anyagoknál nem lehet szabni vagy formára kötni, így csak téglalapokból áll az összes ruha és elsősorban a kötés módjával kellett a formát kialakítani. Az, hogy milyen mintát használunk, milyen finomságú gépen, milyen szorossággal kötünk mind meghatározták a ruhák formai tulajdonságait is. Igyekeztem olyan kötésmintákat ötvözni egymással, amik valahogy a romantikusabb, részletgazdagabb vonalat keltik életre, vagy nagyon apró részletekre fókuszálnak. A kollekció így utal vissza a korabeli viseletből nyert inspirációra, de közben eléggé minimalista, modern formavilág jellemzi.

Szerző: Tamás Cintia

_{Témavezető: Monostori Pál, Tomcsányi Dóri
Technológia: Benczik Judit, Nagy Erzsébet, Kain Eszter, Kass Andrea, Pataki Márta
Fotó: Albert Alianna
Retouch: Liziczai Réka
Smink: Bálint Beka
Haj: Gém Kitti
Modellek: Kamilla, Lili  | VM Model
– Szponzorált tartalom –}